Az a baj, h nem az erőszakot helyeztem egy kontextbe a szakítással, hanem 

 

a traumát átélő embertől trsdlom által elvárt viselkedést. 

 

 

Érted már? A szakítás, az erőszak trauma. Mindkettő. Egyik horzsolás, a másik nyílt törés. Nyilván nem ugyanaz. És mindkettőnél megjelenik a trsdlmi elvárás, ami nem hagyja úgy megélni, elgyászolni a folyamatot az elszenvedőnek, ahogy neki a legkényelmesebb... 

De mondhatom a szülést is. Feldmár András beszélt róla, h a XVII, v XVIII. sz-ban egy britt király látni akarta, hogy jön ki a gyerek. Erre mikor eljött az ideje, megfogták a feleségét, hanyattkényszerítették, h a király lássa, h hogy jön ki a gyerek. Addig a pillanatig a földön nem volt nő, aki fekve szült volna, és onnantól kezdve kb ez elterjedt, és a mai napig az európai kultúrában zömében a nőkének hanyattbaszva kell szülniük... Ez is egy ilyen trsdlmi elvárás... Érted már?

Nem fogod tudni belemagyarázni a mondanivalómba, h azt mondtam volna, h  a szakítás = erőszakkal... 

Ne hazudj!