Am ez egy központi kérdés pl. erőszak ügyben is, h hogyan is kell viselkednie egy erőszakot elszenvedő nőnek. Ha kiabál, ha ordít, nem jó. Ha hidegfejjel, felolvasásszerűen mondja el a sztorit, megint mellélő, ha csücsörít, pláne!, ha reszket, akkor színészkedik, ha sírdogál, akkor hisztizik, ha dühös, akkor idegbeteg... Ahány szakértő, annyiféleképpen minősíti "hihetőnek", vagy sem az "előadásmódot"... 

Éshát igen, ezek az "apróságok" hozzák ezt, h törjünk már pálcát felette, ha bulikázik, mikor éppen szakított... Majd ÉN! megítélem, h fáj-e neki! Pfejj... 

Majd Én megmondom, h akarta-e azt az erőszakot!

Ezek ilyen közel állnak egymáshoz... 

Merthogy nem lehet csak úgy simán egy éppen szakító nő. Annak vagy ilyennek, vagy olyannak kell lennie, de semmiképpen semlehet olyan, amilyennek Én nem akarom, hogy legyen. Ne legyen! Bssza meg a krvnyját!