A Fesz Van-t még mindig nem olvastam. De azért beszúrnék ide egy kevés magánvéleményt.
(Elnézést, ha nagyon ziláltnak tűnik majd).
Először Lacinak: - Szerintem Bartushoz hasonlóan sokan mások sem normálisak, ha elfogadom a véleményedet, hogy ő nem normális - például te sem (indoklást kaphatsz). Viszont magamról biztosan állíthatom, hogy nem vagyok az(persze ez némi részletezést igényelne): és ebben jelentős szerepet játszott a Hit Gyülekezete. olyannyira, hogy kb. 2-2,5 év vívódás után úgy döntöttem: szégyen a futás, de inkább legyenek mások hülyék, és nem én. - Mint írtam már a topic elején, nagyon nehéz ügy ez nekem. Úgyanis nem vagyok (még ma sem) Hit Gy. ellenes. Csak mint említettem: nem akartam meghülyülni! És ez szempont egy ember döntéseinél, ismerjük el. Úgyhogy odáig jutottam a vergődések végére, hogy majdnem MINDEN sztornó. Tudod, én megtértem Istenhez, ma is hiszek benne, Jézusban - de kb. ennyim maradt. Ja, és az, hogy nem krepáltam teljesen be.
Csak például iszonyatos szorongásos-depressziós napjaim-heteim vannak, csillapuló intenzitással, letargia, kétségbeesés, stb. De kezdtem ezeken kívül kicsit önmagamra találni: és ez NAGYON JÓ!
Újra tehát: nem vagyok Hit Gyülekezete ellenes. Csak valami ott nagyon tönkrement, és én pont ott voltam a fogaskerekek között. (Vulgárisan fogalmazva: összekeveredett a szar az eledellel - kérdés: ki képes ezt szétválogatni?)
Több (volt, vagy máig is) hites barátomnál első számú értékké (legalábbis elméletben) az ŐSZINTESÉG vált/válik. Nehezen dolgozzák fel a történelmet, tudom. (Én meg - természetemtől és "életútamtól" fogva szélsőségesen - de tiszta aggyal!)
Az is betett, tudod, hogy mikor meg voltam zuhanva - mindenki láthatta, és ők sokan voltak - nyiszlett kocsonyaként remeve, hagytak kipörögni a semmibe. Na, akkor döntöttem végleg: ha rosszul mennek a dolgok, legalább ne hazudjunk magunknak elvtársak! Vagy mindenki lenullázódott? Tényleg? Akkor felejtsük el a hepit, és ne is nagyon mutogassatok ujjal rám - ha más nem, legalább én maradtam magamnak. A többit meglátjuk.

Elnézést, ha nem voltam teljesen érthető. Lehet kérdezni - abban meg igazad van, kedves Laci, hogy óvatosan kell bánni a véleményezéssel. Óvatosan bánok - egyre az az érzésem: túlzottan is.