Két történelemhamisításról:

donga – ‘a hordó vagy dézsa oldalát alkotó fa elemek egyike’. Déli szláv eredetű: szerb-horvát duga, szlovén doga [donga]. Korai átvétel abból az időből (legkésőbb a 11. századból), amikor még a legtöbb szláv nyelvben éltek a nazális magánhangzók. Ugyanennek a szónak későbbi átvételéről tanúskodik a dugába dől kifejezés.

 

Legelőszöris a duga egy latin szó, a doga, ami hordót, illetve a deszkázatát és az alját jelenti, és átment a germánba is, úgyhogy lehetne ősi magyar szó, abból az időből, amikor a germánba vagy gótba átement, tehát a magyarság keletkezésekor benne volt a germagyar nyelvbe.

 

A donga szó nem azonos a dugával. Ha végigondoljuk, hogy a béna a ben, bán tőből ered, akkor valószínű, hogy a donga is egy ütni tőből ered. A csámpás, tompa a steu, to tőből erednek, tehát ütődöttek, a koldus meglehet hogy a halta, halda tőből ered, ami átment az oroszba, koldyti lett ot, és sántítanit jelent, a buta egy bá tőből ered, a germán buda, bauda, a német hinken bár a görbülésből ered, ami a kunkori, de a legtöbb szó az ütődésre megy vissza.

Így a donga töve logikusan a den tő lenne, amiből jön a döngöl, dönt. A den alapjában üt, a donga pedig ütődött.

 

Tehát két szó történelemhamisítása leleplezve: a duga egy latin szó, ami átment a germánba, így a germagyar nyelv része is lehet, a donga pedig döngöltet jelent, magyar belső képződés, vagy gót.

 

A másik szó a benga. Ezt a szót cigánynak mondják, de akkor, hogy van az, hogy a rokona a bogja megvan a germagyarban.

A bogja a germánban rakást, halmot jelent, egy nagy masszát , ami a beng tőből ered, és vastagot jelent, lehet, hogy ebből jön a bunkó, de inkább a bang-ból eredhet, ami a ban, bán , bánt rokona, bengely is a bunkó.

Habár van más hasonló szó a bengáz a germánban , mint a skandináv bugga, ami nagydarab embert jelent, de mindegy, mert a benga egy germán szó.

 

Három szó leleplezve: duga, donga, benga.