Attila halála a hivatalos történelemtudomány szerint a Krisztus utáni 453-as esztendőben következett be. Kálti Márk ugyanezen eseményt a 445-ös évre datálja. Egyes vélemények szerint az eltérés abból adódik, hogy Kálti véletlenül fölcserélte Attila halála dátumának két utolsó számjegyét. Mivel azonban a 445-ös évszám csak a 454-es dátumból vezethető le ilyen módon, ezért sok kutató már eleve nem is 453-ra, hanem egy esztendővel későbbre, azaz 454-re teszi a hun király halálát.
Attila életének befejező szakaszát ( galliai és itáliai hadjáratát, halálát, majd a halála után kitört gót – hun háborút ) 44 évvel későbbre tolták az időszalagunkon, mégpedig a Julián naptár bevezetésétől, és a Krisztus születésétől kezdődő időszámítás közötti 44 éves differenciát kihasználva. Ez esetben a 454-es dátum egy teljesen korrekt juliánuszi Era szerinti dátum volna, amelyet mindeddig hibásan értelmeztünk Krisztus születése szerint. Attila tehát a Julián naptár bevezetésétől számított 454. évben halt meg, ami az Úr Jézus Krisztus születésétől számítva a 410-es esztendőnek felel meg. Érdekes, hogy a Tárih-i Üngürüsz által közölt dátumok is Attila 410 körüli halálát valószínűsítik. Ott ugyanis a következőket olvashatjuk:
„Atiluszt méltónak látták a királyságra, mindnyájan meghódoltak, és engedelmességet fogadtak [neki]. A trónra és a koronára érdemesnek találták, és a Hazret-i Iszá időszámítása szerint a háromszáznyolcvanhetedik évben Atiluszt megkoronázták, a szultáni trónra ültették, és királlyá választották. Így tehát Atilusz lett a király, okosan és igazságosan kezdett uralkodni.”
„Mivel a felesége meghalt, elhatározta, hogy újra megnősül. Tetrikusz királynak, Pedzs régi királyának, akivel Atilusz király a Firenk országok ellen viselt hadjáratot és aki a hadjárat folyamán elhalálozott, volt egy gyönyörű szépséges lánya. Atilusz király ezt a lányt vette el. A lakodalmi ünnepségre meghívták a környező tartományok bégjeit, és hatalmas lakodalmat rendeztek. (…) Azután Atilusz királyhoz vezették Tetrikusz király lányát, ivásba és mulatozásba kezdtek. Ekkor huszonnégy éve ült a királyi méltóságban. Mivel azon éjjelen a mámortól teljesen el volt bódulva, és a nászéjszakán magánkívüli részegségben feküdt eszméletlen állapotban magára maradva, megindult az orra vére, és annyira folyt, hogy a lelke elvált testétől, és életének deftere befejeződött.”
Ha tehát Attilát „a Hazret-i Iszá” időszámítása szerint a 387. évben koronázták királlyá, és halálakor már 24 éve ült a királyi méltóságban, akkor ebből halála évének a 411-es év adódik. Ha pedig tekintetbe vesszük azt is, hogy a koraközépkorban két dátum közötti különbség kiszámításakor sok esetben a kezdődátumot is beleszámolták az évek sorába, az eredmény 410 lesz!
Ezt a gondolatmenetet folytatva tanulmányomban megvizsgáltam, hogy mi történik Európában 44 évvel Attila kora előtt. Ha ugyanis a feltételezésem igaznak bizonyul, és valóban 44 évvel későbbre csúsztatták Attila életének befejező szakaszát, akkor rá kell bukkannunk a hun történet egyes eseményeinek történelmi lenyomatára azok eredeti időbeli helyén is, vagyis a négyszázas évek legelső évtizedében. Nos 44 év korrekcióval élve azt tapasztaltuk, hogy Attila halálának éve egybeesik a gót Alarik halálának évével. Ez pedig már csak azért sem lehet pusztán a véletlen műve, mert tételesen kimutatható, hogy Alarik szinte a legapróbb részletekig ugyanazokat a dolgokat cselekedte, mint Attila 44 esztendővel később. A „baltok nemzetségéből származó” hős germán fejedelem tehát nem más, mint a hun Attila elgermánosított másodpéldánya, akinek a történetét Attila eredeti, Krisztus szerinti időbeli helyén, azaz a négyszázas évek első évtizedében építették föl. Erről „A magyar krónikák és a kitalált középkor” c. tanulmányomban már részletesen szóltam. Egy dolgot azonban csak érintőlegesen tárgyaltam akkor. Mégpedig azt, hogy mi történik 44 évvel Attila előtt nyugaton.
Tóth Gyula: Szkítiától Maghrebig
