Amikor a halál szélére kerültem, egész pontosan háromszor történt meg az életemben eddig, elmondom Neked mi történt velem:

Először 27 éves koromban kerültem halálközeli állapotba egy súlyos betegség következtében, a kórházi ágyon. Ez az állapot egy elszakadás volt a külső környezettől, napokig a szememet sem nyitottam ki. Egy belső, alapvetően sötétben történő utazásra emlékszem, ami egyúttal az életem addigi feldolgozása is volt. Lehet, hogy a lélek, az elme egyfajta sajátos működése volt a betegség idején, nem tudom. azt tudom, hogy képek kezdtek leperegni előttem az életemből és az egyik képnél, emléknél megállt a pörgés. Kifeszült a kép, és látta magamat, amint éppen szeretettel van tele a szívem. Azért jöttem vissza, hogy majd még átérezzem ezt a szeretetet. Azóta sikerült is:)

Másodszor egy váratlan rosszullét miatt kerültem a halál közelébe. Érdekes, maradandó élmény számomra az is. Hallottam a hangokat, érzékeltem a környezetemet, de "fénysebességgel" távolodtam, és éreztem, hogy elhagyom ezt a világot. De aztán visszakerültem. Utána napokig úgy fájt a fejem, hogy azt hittem ott pusztulok. De még itt vagyok...

Harmadszor egy amolyan kataton állapotba kerültem. Mozgásképtelenségbe. Leginkább a sötétségre emlékszem, és  a zuhanásra. Mert szerintem az alagút, amikről a halálközeli élmények beszámolnak, függőleges. Először nagy zuhanás a mélybe. Aztán a kút mélyén meglátsz valamit, ami egy erő, egy felhajtó erő, ami elkezd felfelé húzni egy erős szállal. Látod a szálat is...(nem kötel, de úgy funkcionál, és felfelé ránt...)

Tovább én még nem jutottam. Ennyi az én személyes tapasztalatom a meghalásról.