Én várom a halált.

No, de nem foglalkoztat öngyilkosság, hanem kettős a dolog:

- egyrészt érdekel mondhatni tudományosan, hogy mi van ott, mi van odaát, ahogy az ominózus filmben - Egyenesen át - is volt. Van ott valami, ez száz százalék. Nincs értelme számomra, hogy ne legyen. De ha meg csak megszűnünk és zéró, akkor meg az a másik, hogy nem kell ezen rágódni. De én tartom, hogy más élet van a földi után ott tovább.

- másrészt igazából itt valahol néha azt érzem, hogy nincs sok jó számomra, és fáradt vagyok. Szóval igen, fáradt vagyok, de a globális dolgok miatt, nem jól írtam, amiatt, ami körülvesz minket, amit csináltunk a mindennapjainból. Lelkileg fáraszt, igazából...

Ennek a kettőnek az összessége.

 

Félelem nincs bennem, sőt, szerintem a fájdalom is, amit érzünk egy szerettünknél, az a saját siralmunk, magunkat siratjuk igazából, hogy nincs meg valami, ami nekünk jó volt. (ez egy nagyon szubjektív, tisztában vagyok vele)

 

De hangsúlyozom még egyszer, zéró öngyilkossági szándék, csak a fentiek miatt néha nagyon "mehetnékem" van "oda"... :)

 

Ja és tudom, hogy nem kívánságműsor, de ha lehetséges, annyira ne fájjon illetve ne tartson már hosszan majd a dolog, amikor eljön, ha lehet ilyet kérni... :)

 

A lényeg meg az, hogy itt minden mulandó úgy is, felesleges még ezen ok miatt is rágódni rajta.