Szia,

Jól látod a dolgot.

Én ennek társadalmi problémáját sejtem.

Mindenki ahhoz szokott, hogy leül a gép elé aztán jól elfaxbúkol, azt ezzel virtuálisan jól ki vannak elégítve a vágyai, de amikor meg kellene  mozdulni vagy érte menni, akkor az rendkívül nagy akadályba ütközik. Először is

- el kell határozni, hogy odamegy
- aztán oda kell menni
- személyesen kell valakivel beszélgetni (van akinek ez már problémát okoz, mert teljesen be van drótozva a faxbúkba meg a gugliba)
- aztán még ha ez is sikerül akkor hazaér lebaxa a sarokba és a faxbúk fontosabb mint a növény
- majd holnap elültetem
- most még ez a mesterségesen létrehozott vírus mánia is tetézi a dolgot, mert mindenki be van reccsenve, hogy jaj elkapom és belehalok :)

Aztán ha a csere partner távol van, akkor meg a posta annyi sok pénzt kér már egy sima ajánlott levélért is, hogy sokszor olcsóbb egy boltban megvenni a kész növényt vagy termést, mint küzdeni érte: elültetni, locsolni, kapálni, metszeni stb...

Én így gondolom, hogy elpuhányosodott satnya társadalomban kötöttünk ki és még nincs itt a vége.

zsolt