De pusztán azért mert ott a demokrácián belül a fejlődés során a társadalomnak szembetűnőbbek lettek bizonyos életvitelek.

Én másban látom ennek okát. Mert megfigyelhető, h nyugaton is kopnak a kivívott szociális biztonsághoz való jogok, a munkavállalói jogok. Ott is eróziónak indultak a profitéhség javára. 30 évvel ezelőtt a nyugati kapitalista világ versenyezni volt kénytelen a szocialista blokkal. Mind a munkavállalói jogok, illetve a szociális biztonság, valamint az egészségügyi ellátás terén ott volt ellenpéldának a szocialista tábor, ahol ez norma volt. Ezzel együtt kellett a kapitalizmusnak reflektálni a termékeikkel, szolgáltatásaikkal, és a trsdlmi jóléttel, h versenyképesebb, élhetőbb, és boldogabb világot tud teremteni a polgárainak, mint a szocialista országok. Tehát a kétpólusú világ valahol egyensúlyban tartotta a tőke profitéhségét, és ha nem akartak negatív összehasonlításba kerülni szociálisan a szocialista pólussal, akkor bizony oda kellett, h tegyék magukat ezen a téren. 

Mindenki emléxik a 70-80 éves nyugatnémet turistákra, akik boldogan városnéztek, és vagyonokat hagytak a Váci utcában az ottani nyugdíjukból. És nem feltétlenül hajdan volt gyógyszeripari újítókra, vagy gyártulajdonosokra kell itt gondolni, hanem mezei targoncások, vagy bolti eladók, volt óvónők voltak képesek erre. 

A rendszerváltozást is többek között ezért akartuk. Éshát lássuk be, h 30 év alatt nem sokra vittük... 

Viszont a nyugati kapitalizmusnak eltűnt az ádáz ellenfele, a szocializmus, így az ottani tőke is megkezdhette a tombolását, aminek a jelei jól megfigyelhetők. Ott is kopik, lyukad a szociális háló, egyre szorosabbak a feltételek a munkavállalók részére. Igaz, még mindig összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények mint nálunk.