Minden test súlyos és tehetetlen tömege meghatározható, ha ismerjük a stabil elemi részecskék, i=e, p, P, E, számát N_i a testben.

 

Egy testnek, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege

 

m^g(test) = |(N_P - N_E) m_P + (N_p – N_e) m_e|.

 

Ennek a nyugalmi tehetetlen tömege

 

mⁱ(test) = (N_P + N_E) m_P + (N_p + N_e) m_e – E(kötés)/c² ≥ 0.

 

Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, a különbség összetétel függö, úgyhogy a testek nehézségi gyorsulása, ami m^g(test)/mⁱ(test)-tel arányos, NEM EGYETEMES.

 

Az anti-anyag meg azért távolodik el amienktöl, mert a gravitáció taszító a kétféle anyag között, ami annak a következménye hogy a gravitációs töltéseik elöjele különbözik. A mi anyagonk proton-bázisú, N_P - N_E > 0, az anti-anyag meg elton-bázisú, N_P - N_E < 0.

 

És hamár "energiakészletröl" szajkózol, vedd figyelembe az elemi részecskék kötési energiáját is. És ugyebár az elemi tömegek, m_P és m_e, nem változtatható át energiává.