Az elmúlt hetekben két alföldi Árpád-kori templomromot kerestünk fel. Az egyik a Bugac melletti Pétermonostora volt, amely ezúttal óriási csalódást okozott számomra. Amit tavaly kiástak azt visszatemették, újabb területeket bolygattak meg, restaurálásnak, visszaépítésnek nyoma sincsen.

Sokkal többet reméltem ettől a helytől pár évvel ezelőtt, az ígéretek szerint akár újjá is építették volna, nem tudom hova lett a pát évvel ezelőtti lendület. Kihúzták volna a talajt alóluk?

A másik templom a szokásos hangulatát hozó Soltszentimrei Csonka-torony volt.

Ez a hely nagyszerű érzéseket kelt, főleg abban a szemlélődőben akinek van némi képzelőereje, mert ha pár percre leülünk és csendben maradunk akkor a pusztai szelek szárnyán akár a honfoglaló ősök lovainak dobogását is hallani véljük...:-)

Nagyon szeretem ezt a templomot, és a környékét, ahol egykoron egy falu is létezett, korábban pedig római Castrum is állt ezen a területen.

Ha nincsen ekkora képzelőerőnk akkor a pár perces csend eredményeként a szigorúan védett ürgepopuláció tagjait figyelhetjük meg. :-)

Egy dologra kéne talán megoldást találni: szerintem az itt csapatostól tanyázó galambok nem feltétlenül tesznek jót a templom falának, magyarán mondva tele van galambürülékkel a torony. Megoldást mondjuk én sem tudnék erre kitalálni. Utolső fotón a táblán is látszik mire gondolok.