Piroska!
Igen, MAMAhallal egyetértve én is fontolóra venném az alábbiakat a helyedben:

"Ne engedd, hogy azt higgye Ő pótolhatatlan, ne érezze, hogy nélküle nem tudsz élni! ne éreztesd Vele, hogy Ő milyen frankó srác"

Szerintem bőven elég, ha angyalKa nem teszi bele a bogarat a férje fülébe, vagyis nem ismételgeti, hogy más nők hogy kapkodnának érte. Ez felesleges, mert még a végén tényleg kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja; egyszerűen fel sem kell hívni a férfiak figyelmét, hogy más nő is létezik a világon rajtunk kívül.
De az én férjem például kifejezetten boldog attól, hogy pótolhatatlannak tartom és hogy nem tudok nélküle élni. Az ehhez hasonló kijelentések az együttjárás elején ijesztőek lehetnek egy férfi számára, hiszen azt sugallják, hogy a csaj a nyakába akarja varrni magát, és ezzel megsérti a pasi függetlenség iránti vágyát. De házasságon belül, amikor két ember már kölcsönösen elkötelezte magát egymás iránt, ott azért nem árt, ha néha kedvességet és bókokat mondanak egymásnak, pláne, ha ez nem hazugság, hanem úgy is érzik. Szerintem fontos, hogy a társunk kapjon visszajelzést arról, hogy hogyan érzünk iránta, szeretjük stb.
Én épp a minap mondtam egy "gyenge" pillanatomban a férjemnek, hogy most már csak azt kívánom, hogy sokáig élhessünk együtt, egészségesen, nehogy valami autószerencsétlenség vagy betegség vessen véget a boldogságunknak (sajnos egy volt barátnőm most temette el a rákos férjét... 32 évesen). Szóval én kimondhatom, hogy pótolhatatlannak tartom, mert az is. Lehet még egy tucat pasim, akár 2-3 férjem is, de biztosan tudom, hogy olyan, mint ő nem lenne több. Nekem ő a tökély és passz! Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam. :-)

És -ahogy MAMAhal írta- a férfiak is hálásak egy-egy kedves szóért, őszinte vallomásért. Ne tagadjuk meg tőlük (pláne, ha megérdemlik). ;-)