ezt írtam:

A csata egy magyar szó, egy germagyar szó, rokona a csöbör, a csépel, a csonk, a csámpa, illetve a tompa és a taszít szavak.

 

Ha a csép egy germán szó(germagyar is), a csöbör, csonk, csámpa, és a taszít és a tompa, akkor a csata egyértelműen a stauta, ergo germán, tehát magyar.

 

A csép és a csap nem tudom, milyen viszonyban állhat egymáshoz(ide már nem terjed az ősgermagyar tudás), viszont lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz, hacsak nem a klappó-ból lett, amiből van a kalapál és a kolompol szavak(mindekttő germán, hisz azt is meg lehet fontolni, hogy az mps képzése a kala-nak csak a germánban és a germagyarban van meg, tehát a kalapál nem szláv, hanem germán, germagyar, magyar).

 

A csé (csép p-vel) képzése mp-vel(germán-indogermán képzés) a csámpa(megtoszult, ütődött).

 

A mai németben is megvan a csép a csé tőből a stäupen amúgy.

 

A többit már leírtam. A csata a stauta, stautja.