"ez nem magyarázza, hogy mindenfele ősi galaxisokat látunk."

 

Az magyarázza, hogy bármely irányba nézve ugyanoda látunk vissza. Ez az általános relativitáselmélet szerinti görbült téridő olyan következménye, amit nem lehet felfogni anélkül, hogy valaki legalább ismeretterjesztő szinten tisztában lenne az általános relativitással. (És itt "ismeretterjesztő szint" alatt kettő-három témába vágó jó könyv elolvasását értem, és nem a Kozmosz sorozat elmeséléseinek a megnézését!)

 

Itt ez a téridő diagram a táguló univerzumról. Eleve ahhoz, hogy értsed mit látsz értened kéne a relativitáselméleteket. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen az univerzum közös ideje (praktikusan a középső galaxis sajátidejével megadva). Ami két pirossal berajzolt fénysugár most befut a középső galaxis megfigyelőjéhez, az az egydimenziós ábrázolt kiterjedés KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL érkezik meg hozzá. És lám: ugyanabból az egyszem ősrobbanás pillanatból indult, csak menet közben a téridő görbülete ilyen "körte-alakot" adott a két fényútnak a diagramon:

 

 

Bármerre nézel ki az égbolton, az Ősrobbanás pillanatába látnál el (ha a plazmakorszak nem takarná ki).

 

Úgyhogy ha érteni akarod a témát, akkor ne ilyen fórumokon pattogjál kérdezgetve, hanem vegyél elő néhány jó ismeretterjesztő szerzőt, és rágd végig magadat a könyveiken: Stephen Hawking, Brian Green, John D. Barrow, Roger Penrose, Lee Smolin, Sean Caroll.