https://forgokinpad.blog.hu/2020/03/17/bogar_apokalipszise

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200315-koronarrativak

„A globális gazdaság gyakorlatilag összeomlott, a világ a káoszba süllyedt, éhínség, járvány, háború, maga az apokalipszis van elszabadulóban.”

(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy az apokalipszis az ógörög nyelvben mindössze annyit jelentett, hogy „lehull a lepel”, és ez a lepel most már, akár megússzuk, akár nem, mindenképpen lehullóban van.) De miről is hullik le most ez a lepel visszavonhatatlanul? A világban, amelyben élünk, a globalitás „szép új” világában, egyre bonyolultabb és komplexebb gigantikus kapcsolati hálók kötik össze a Föld minden lakóját és a világ minden emberi közösségét. Mindez, legalább is elvileg, kiegészülve a technoevolúció szédítő iramban önmagát gyorsító folyamatával, kényelmesebbé és biztonságosabbá is tehetné életünket. Ám minél komplexebb egy rendszer, egyúttal annál sebezhetőbb is, hisz az összekapcsoltság (interconnectedness) és a kölcsönös függés (interdependency) automatikusan azt eredményezi, hogy akármi is kezd el „terjedni” egy így jellemezhető rendszerben, a terjedés sebessége minden képzeletet felülmúló lehet. A szó szoros értelmében láncreakcióként terjed szét minden. Ez azt jelenti, hogy világunk rendszerelméletileg stabil rendszerből öngerjesztő örvénylésekre egyre hajlamosabb rendszerré vált, ahol nemcsak, hogy nem működnek a kívülről vagy belülről származó erőket természetes módon lecsillapító folyamatok, hanem éppen ellenkezőleg, pontosan maga a rendszer az, amely rohamos gyorsasággal fel is erősíti ezeket az erőket, így valójában végső soron önmagát pusztítja el ezzel. E folyamat legfőbb „vivőanyaga” az a „valami”, amit a lélektan pániknak nevez, ami önmaga is járványként terjed minden olyan esetben, amikor a lélek nem képes már felfogni, hogy valójában mi is történik vele. Kiszolgáltatottá és kétségbeesetté válva, a mindenki mindenki ellen totális háborújának káoszába hullik a világ.