Ezek szerint lehetséges :) Szuper! 

Pedig miután az alább leírtakat végigcsináltam, csak hogy tudjam miről is van szó, nem gondoltam volna. Szóval gratulálok. Bár azért a két termék nagyon nem ugyanaz :)

23:00 A tíz napja dédelgetett kovász megetetése.
8:00 Másnap, reggel: fél kiló lisztet elkevertem 3,5 deci vízzel a kenyérsütő dagasztó programjával. Az este óta háromszorosára duzzadt kovászból kivettem 150 grammot, a maradék 50-et megetettem (100 gramm liszt 80 gramm víz), átkevertem, félretettem, amíg újra feléledt (kb 1 óra), ekkor betettem a hűtőbe, ez az én anyakovászom.
A dagasztógépből kivettem a liszt, víz keveréket, egy tálban hozzáadtam a kovászt, kézzel átgyúrtam. Kb 10 perc után hozzáadtam két teáskanál sót egy csepp vízzel, és tovább dagasztottam. Ez nagyon macerás folyamat (ezért veszük kenyérsütő gépeket), a tészta ragacsos, csuklóig mászik az ember kezére, nem engedi. Újabb tíz perc után azt gondoltam, ebből nem lesz így semmi, ezért lemostam a kezem, és a tálból a tésztát kicsaptam a konyhaasztalra, és ott dagasztottam tovább. Így már az asztalhoz is odaragadt, de próbáltam az internetes videókból (Borbás Marcsi kovászos kenyér) lopott gyors mozdulatokkal, nagy lendülettel fölkapni a ragacsos anyagot és hozzávágni az asztalhoz. Valóban van az a tempó, amikor a dolog elkezd működni. De azért alapvetően ez még mindig reménytelen küzdelemnek látszott, itt gondoltam először, hogy ebből semmi nem lesz. Jó fél óra csapkodás után...
10:00-kor megpihentünk. Én a fotelben, a tészta egy kiolajozott tálban.
Innen egyszerűbb, de még mindig reménytelennek látszó a helyzet. Egy óra pihentetés, majd a tálban a tészta négy rétre hajtása, háromszor. Hajtás, pihenés, hajtás, pihenés...
13:00 Utolsó hajtás, majd két óra pihentetés, a tészta letakart tálban pihen. Két óra után úgy döntöttem, kap még egy órát, mert nem nagyon látszott kelni, bár itt-ott hólyagok is megjelentek a felszínen.
16:10 Előformázás. A tésztát kitettem a lisztezett asztallapra, óvatos mozdulatokkal, hogy ki ne szorítsam belőle a buborékokat, körbe-körbe forgatva, alányúlva cipó formát adtam neki, majd ráborítottam az edényt és pihenni hagytam.
17:30 Formázás. Egy kenyereskosárba konyharuhát tettem, liszttel meghintettem. A tésztát óvatosan kb. nyolc irányból kissé megnyújtva visszahajtottam, hogy a cipó magasságot, feszességet kapjon, és fordítva rajta egy felet, a hajtási ponttal lefelé, behelyeztem a kosárba. Letakartam egy másik ruhával. A kelesztés további két-három óra.
19:20 A tészta majdnem a duplájára nőtt. Begyújtottam a sütőt, benne egy profi vaslábossal. (25 perc, amíg átforrósodik, addig a tészta még kel egy kicsit.)
20:00 A tésztát kiborítottam egy sütőpapírra, fejjel lefelé, a tetején lisztszemcsék, egy paszpartu vágó pengével (zsilett nincs itthon) ejtettem két metszést (a tészta persze felgyűrődött, a zsilettnél vastagabb anyag alkalmatlan a bevágásra). A sötőpapír segítségével a tésztát könnyedén beemeltem a vaslábosba, rá a tetejét, és be a sütőbe.
20:50 45 perc sütés után levettem a vaslábos tetejét. Amit láttam, attól elállt a lélegzetem. Gyönyörű, felhasadt piros-barna, jóillatú kenyér nézett rám, illetve én rá. Borbás Marcsiék azt mondták, hogy itt dönteni kell, ki mennyi időt hagy még a pirulásra. Én 5 percet.
20:50 Lábas ki, sütőpapírnál fogva kenyér ki a lábasból. És kész. Kilenc óra figyelem, aggódás.
Minden tiszteletem nagyszüleinknek!
Na ezt a folyamatot kellene kenyérsütő-gépesíteni. Háát.