Mindez ráadásul egyáltalán nem speciálisan a Higgs mező problémája, hanem az összes részecskemező problémája. Hisz minden bozonmező pozitív zérusponti energiával és negatív zérusponti nyomással járul hozzá az eredő vákuumhoz, míg minden fermionmező épp ellenkezőleg negatív zérusponti energiát illetve pozitív zérusponti nyomást ad. Ezek az ellentétes értékek bizonyos mértékig csökkentik egymás gravitációs hatását, de a jelenlegi számolásaink szerint nem eléggé, így a ma megfigyelt tágulásnál sokkal nagyobb gyorsulású tágulást indokolnának.

Az infláció idejére éppen olyan gyorsulás jön ki a Higgsből, ami megfelel a kozmológiai méréseknek. Aztán ezek gravitációsan taszító gerjesztések lebomlottak, és az energiájuk döntő része gravitációsan vonzó fotongerjesztésekké illetve fermiongerjesztésekké alakult. Ám az ezután következő hosszú időn keresztül tartó tágulás mellett mára ezek sűrűsége annyira lecsökkent, hogy mára már nem a fotonok és a fermionok energiasűrűségének illetve nyomásának vonzó gravitációja dominálja a tágulási folyamatot (vagyis nem lassul), hanem e részecskemezők vákuumenergiáinak és nyomásainak, taszító gravitációja (vagyis gyorsul). Ez viszont a megfigyeltnél sokkal nagyobb gyorsulást indokolna, így alighanem kell lennie valami ellentétes hatásnak is. Egyik feltételezés szerint léteznek bizonyos eddig ismeretlen, jelenleg nem gerjesztett (vagyis üres) részecskemezők is, amelyek ellentétes előjelű vákuumenergiái és nyomásai adnák a kompenzációt. Ezeket a mezőket próbálják az LHC-ben gerjeszteni (a részecskéiket létrehozni), de eddig nem találták a nyomukat, vagyis nem sikerült kimutatni, hogy valóban léteznének ilyenek, tehát az ismert részecskék "szuperszimmetrikus" párjai.