"Igazából az érdekelt volna, hogy Schopenhauer nézeteinek, bírálatainak, meg az időközben felgyülemlett tapasztalatoknak a tükrében hogy fest manapság a hegeli filozófia. Azt hiszem, ezt egy meggyőződéses és nagyon felkészült Schopenhauer szakértő tudná jól felvázolni."
Ha a legrövidebben kellene válaszolnom, akkor azt lehetne mondani minden irónia vagy cinizmus nélkül, hogy Hegel filozófiája - amely eladdig uralta a kontinens, kiváltképp a német egyetemek kadetráit- röviddel a halála után, a 19. század közepén végleg megbukott, miközben ezzel párhuzamosan Schopenhauer filozófiája még utóbbi halála előtt, az 1850-es évektől kezdve kapott szárnyra és örvendett egyre nagyobb (el)ismertségnek. Erre persze mondhatná valaki, hogy de hát a hegeli filozófia tovább élt a marxi gondolatokban (ill. ennek további módosulásaiban), amire megint csak azt lehetne mondani, hogy ezek is filozófiák, tanítások is javarészt kirostálódtak már. Marxnak számos tanítása a mai napig érvényes marad, ám mindaz, ami összeköti őt Hegellel, csakugyan érvénytelenné vált, elsősorban a társadalmi, történelmi tapasztalatok alapján.
Schopenhauer filozófiáját nem csak a társadalmi, történelmi tapasztalatok igazolják vissza, de az egyéni, legszemélyesebb tapasztalataink is, ahogyan maga a tudomány szintén. Fontos itt megemlíteni a buddhista ismeretelméletet is, amelynek több ezer éves tanításait a legfrissebb, néhány éves, évtizedes kvantumfizikai kutatások és kísérletek is megerősítik. Tudvalevő, hogy a buddhizmus európai térnyerésében Schopenhauer szerepe elvitathatatlan: jószerivel úttörője volt annak, hogy az európai kultúrába beemelve a hindu és buddhista tanokat, minél többen ismerkedjenek meg ezekkel.
Schopenhauert az igazság, és csakis az igazság. a valóság természete érdekelte, ez hajtotta kérlelhetetlenül előre egész életében. Hegelt pedig a saját hagymázas, fantaszta gondolatai űzték, akit nem érdekelt különösebben a valóság maga. E hagymázas fantáziákhoz, vágyképzeteihez akarta görbíteni a világot. A kudarc borítékolható volt. Manapság a hegeli filozófia - minden érdemével együtt is -egyszerre megkerülhetetlen mérföldkő a nyugati filozófiatörténetben, és egyben zárvány is.
