Itt a nyugati parton rekedve nem maradt más hátra mint beadni a menekültkérelmet, hiszen Európában veszélyben forogna az életem többszörös értelemben is. Amúgy sem lehet visszamenni, hiszen ha nem jön repülő akkor nem is tud menni, és nem vagyok egy Gréta akit ingyen áthajóznak a jólelkű klíma-aktivisták, de különben sem bírom a hosszas himbilimbit ami rosszabb lehet mint a vájrusz ... ergo mindenki marad ott ahol éppen van. Fiatalabb koromban sokat gondoltam rá, hogy milyen lenne ha életem hátralévő részét az usában, indiánok és kovbojok között élném le, most határozottan itt az esély rá csak meg kell ragadni még akkor is ha esetleg csak néhány hét ez a hátralévő. Minden rosszban van valami jó, Isten áldja meg Donáld Trumpot !  

Megjegyzem, hétfőtől élne a trumpista tiltás, de a hétfői  BA281-es (London-LA) járat még simán ki van írva, sőt a március 22-ei is, ergo visszafele is megyen BA282 nicknéven.  Ha mégis úgy hozza a balsors hogy (átmenetileg) vissza kell térnem Magyarisztánba, arra bazírozok, hogy ha addig is kevesen jönnek emerre és akkor később kevesen is mennek visszafele, tehát menetkor vagy keresztbe lehet feküdni a három ülésen, vagy áttessékelnek a biznicklasszra korlátlan italfogyasztás lehetőségével és dupla adag pasztát is adnak.  Az se kispályás dolog lehet, hogy miként lehet Londonból Budapestre jutni, de addigra talán úgy elterjed a vájrusz, hogy tökmindegy lesz minden, senki nem törődik semmivel és visszaáll a rend sajnos.