Valamit nagyon elcsesznek a szülők a lányok nevelése során , ha ennyi keserű nő él közöttünk .

Hiába töröm a fejem , próbálok visszaemlékezni ifjabb koromra , ennyire szarul nem éreztük magunkat annó . Pedig akkor is verték a nőket , voltak válások , gyermek-elhelyezési cirkuszok .

Szinte mindig nők között dolgoztam , bőven volt rálátásom . Tettük a dolgunkat , mostunk/főztünk/takarítottunk/hurcoltuk a gyerekeket munkaidő előtt/után az oviba/suliba , veszekedtünk/kibékültünk a párjainkkal . Tettük a dolgunkat , feszegettük a határainkat ahol tudtuk . De ennyi megkeseredett nő talán mégsem volt . Vagy csak nem kaptak helyet , ahol nyilvánosan kesereghettek ?

Bőven 40 felett , egy férfiak uralta munkahelyem volt . A hatvanas létszámból (iskolázott közeg)  összesen 4-en voltunk nők . Soha , egy percig nem éreztem magam hátraszorítva , hátrányosan megkülönböztetve . Sőt !

Ma már a csapból is a nők helyzete folyik ... Nincs ez a téma kicsit túlpörgetve ? Nem lenne eredményesebb lassabb , de kitartó léptekkel haladni  ?  Lassú víz partot mos .....

Gondoljunk csak bele ! Ha valami kényelmetlen témát naponta az orrunk elé tolnak , előbb-utóbb , még a téma felvezetőjétől is viszketni kezd az ember . Így lehetnek ezzel a pasik is , aztán ott is ellenállnak , ahol ők maguk is tudják , hogy talán mégse kéne' .