Szia,

Már megkésve, de amikor én átültettem egy magról kelt selyemakácot, akkor azt ugyanúgy a nyugalmi időszakban tettem meg. Nem foglalkoztam vele különösebben, kíváncsi voltam hogy reagál, szeretek kísérletezni a fákkal. Elég nagy karógyökere volt. Amikor kiszedtem kb 30 cm-es volt a magonc, a gyökér ugyanekkora nyílegyenesen lefelé.

Eltettem a végleges helyére ősszel, jól meglocsoltam párszor, majd mindenféle takarás nélkül ott hagytam télen. Elvileg takarni kellett volna, mert fiatalon nem bírják a kemény fagyokat. A legvéknyabb része a teteje elfagyott, de tavasszal szépen kihajtott, majd nem hagytam hogy oldalt ágakat hozzon, folyamatosan eltávolítottam minden hajtást és kb 2 méter magasságban hagytam elágazni. Ezt engedte a hely, ahová került. Persze úgy elkezdett nőni a lombozata, a törzs, pedig túl vékony maradt, hogy az egyik erős szél kidöntötte. Kikötöztem, és olvastam valahol egy eljárást, asszem "köpülyözés" a neve, hogy hosszanti irányban bemetszették a túl gyenge törzsű fiatal csemeték kérgét az aljától a lombozatig, ezzel arra sarkallva a fát, hogy vastagodjon. Ez sikerült is, szépen megerősödött, még azév őszén levehettem a kötelet. Azóta alkalmaztam más fáknál is. Persze, ha hagyom úgy nőni, ahogy neki jó, erre nincs szükség.

Bocsi a sztoriért, nekem ennyi tapasztalatom van ilyen fával.