"Mondjuk onnan, hogy nem szül gyereket annak, aki nem ismer, akivel alapvető kérdésekben nem értenek egyet. Tudom, ez utópia."

 

Igen. Utópiákra nem lehet joggyakorlatot építeni.

 

"Nem kell ezt túlbonyolítani, és nem a nők szemszögéből kéne vizsgálni ezt a kérdést. Adott két szülő, akiknek egyformán joguk és kötelességük a gyerekeik gondozása, nevelés."

 

Mondom, erről először kérdezzük már meg a férfiakat is. Akarják-e, hogy a gyerekeik gondozása ugyanúgy kötelességük legyen, mint a nőknek? Pár férfi igen. Na de mi az általános?

 

"Ha mindkét fél kölcsönösen igényt tart a gyerekre és egyformán alkalmas rá, akkor ezt kéne megítélni."

 

Jaj már, tényleg ilyen, amikor valaki utópiára akar joggyakorlatot építeni, miért, szerinted akinek gyereke születik, az alkalmas is a gyereknevelésre? 

 

"Aztán persze adott esetben bármelyik félnek joga van felülvizsgálatot kérni, ha úgy látja, hogy valami nem ok. Természetesen megfelelően megvizsgálva a körülményeket. Ez lenne az igazságos, tisztességes megoldás, ez irányban kellene haladni."

 

Ez mit jelentene a gyakorlatban? "Hát, rájöttem, hogy nekem mégiscsak túl nagy teher a gyerek, nevelje már inkább a másik"?

Az anyák tudatába bele van égetve, hogy a gyerek az ő dolguk. Erősen. Majd ha az apák tudatában is benne lesz ez, akkor lehet továbblépni, addig csak káosz lenne ezekből az idealista törekvésekből.

Annak is örülnék, ha a kapcsolattartás erősen változna a férfiak javára. és a kapcsolattartás megakadályozását több szankció kísérné, mindkét irányban, tehát az apát ugyanúgy megbüntetnék, ha eltér a kijelölt kapcsolattartástól, és nem viszi el a gyereket, mint az anyát, ha nem adja oda.

Amúgy pedig én is a váltott elhelyezést tartanám jónak - na de hadd ne kényszerítsem már rá olyan apákra is ezt, akik nem szeretnék. Majd ha általánosan ezt szeretnék a férfiak, akkor, meggyőződésem szerint, jó lesz.