"Ezt mostanában nemigen mondják. Ehelyett az van, hogy "egy életed van neked is, abban kell boldognak lenned, el kell tudnod engedni, stb". Nincs szocializálás az elköteleződésre."

Milyen érdekes, ahol a nők kényelméről van szó, ott milyen rohadt hamar eltűnt a szocializálás az elköteleződésre. A gyerekelhelyezés és közös szülői gondoskodás tekintetében megmaradt a csökevény, és mennyire toleráljuk, hogy ez egy hosszú folyamat, blabla. Pusztán azért, mert a nőknek nem ez az érdeke. 

"Kértem, költözzön el, kifizettem volna a részét és biztosítottam volna számára a neki megfelelő kapcsolatot a kislányokkal. Nem egyezkedett."

Ugye mi van itt. Van egy közös lakás, a kapcsolat megromlik, hát hót egyértelmű, hogy a pasas költözzön el, ebben az esetben biztosította volna számára a neki megfelelő kapcsolatot a gyerekekkel.  Nem ő akart kilépni a kapcsolatból, hanem a nő, mégis a pasi költözzön el. Miután nem költözött, értelemszerűen a gyerekekkel való kapcsolattartás biztosítása is ugrott. Az már majdnem mindegy, hogy kibaszásból, vagy kényelemből. 

Ő döntött úgy, hogy szétszakítja a családot, az ő döntése nyomán sérülnek a gyerekek érdekei mindenképpen (ráadásul hatványozottan, hisz alig engedte a kapcsolattartást az apának), mégis ő az akire azt mondjuk, hogy a gyerekeknek mellette a helyük. Fura.