Igen, jól emlékeztem és megtaláltam, láttam, megnéztem, így most ehhez mondom a magamét :)

Azzal kezdem vagyis folytatom soraidat, hogy ez a múzeum pár éve megkapta az Év múzeuma díjat, és ezt a látottak alapján maximálisa kiérdemelte.

A park csodálatos, mondom ezt úgy, hogy mi abban az időszakban láttuk, amikor még a természet visszahúzódva várja az indulást, de azért sejteti lehetőségeit. 

Az a bizonyos mamut a kastély főépületének előterében becslések szerint kb 6 tonnát nyomott néhány tízezer évvel ezelőtt, ezt mondják, akik vizsgálták.

A kiállítást alapvetően három részre bontottam magamban, az első a vadászati, ami itt is kevésbé volt vonzó számomra, a csapdák hurkok láttán összeszorítottam fogaim, arra gondoltam, lelőni egy állatot, ami azonnal meghal, mégis humánusabb, mint tegyük fel, belelép egy csapdába és rosszabb esetben napokig vergődik, míg éhen szomjan nem pusztul vagy kivérzik. Volt egy kis történelmi áttekintése a magyar vidék vadászatának, ami leírta, hogy a vadászat a nemesség előjoga, így az alacsonyabb sorban élők nem élhettek az ősi szenvedély kielégítésével, ami az ő esetükben a létfenntartást is biztosította.

Aztán volt egy helytörténeti kiállítás kb a 18 századtól, ez a kettő állandónak tűnt, az időszaki részen volt Richter Gedeon életéről munkásságáról egy nagyobb megemlékezés. Ő úgy kapcsolódik a város életéhez, hogy valamikor a 1800-as évek derekán (év számokban csak közelítőlegesen tudom) a városszéli ispotályok ellátására alakultak  sebészeti gyógyászati kis központok (gyógyszertárak elődei) és egy ilyen kis helyen volt gyógyszerész inas/gyakornok Richter Gedeon, innen indult Budapestre, mára egy 4500 főt foglalkoztató gyár viseli nevét, meg ugye a kalmopyrin. Ez a kiállítás idén tavaszig látogatható.

Aztán a természettudományi épületben - ami hazánk második legnagyobb természettudományi gyűjteménye! -, le voltam nyűgözve, három emelete van, belépéskor a földszinten találkozunk a föld színével, az ott található növény-és állatvilággal, lent a gyökérzet szintjén előforduló környezettel, az emeleten a lombkorona világával. Mielőtt belevetettük magunkat a látnivalók sokaságába, javasolták, hogy lent kezdjük értelemszerűen. Nem kételkedtünk. :)

Az üvegházi részen trópusi éghajlattal találkoztunk, trópusi növények és állatok jelenlétével, kb rövidnadrágig kellett volna levetkőzni.

Na már sokat szaporítottam a szót, röviden, nagyon megérte, informatív és látványos volt. Pedig hol van még a tavasz, ha a parkra gondolok. Az egész komplexum Orcyz Istvánról került elnevezésre.

Megnéztük még Gyöngyös belvárosát, a sétáló utcát, az egyik épületre nem véletlen kaptam fel a fejem, közelebb menvén láttam a műemlékvédelmi táblát, melyet Grassalkovich-ék építettek, ma a városi könyvtár működik benne.