Ez is megér egy misét:

 

"Miért rabolta el az apa a gyermekeket? Rosszul bántam velük? Elégedetlen lett volna az anyai teljesítményemmel? Soha egy percig sem állította, hogy ne bántam volna kitűnően a gyerekekkel. Soha sehol, semmilyen hatóságnál, szervnél egy sort sem adott be arról, hogy ne volnék minden szempontból megfelelő anyja a gyermekeimnek."

 

Fel sem merül, hogy ez nem büntetésből történt, hanem mert több időt szeretett volna a gyerekekkel tölteni?

Pedig jön a következő szakasz:

 

"Nem azért rabolta el a még szopós csecsemőket, mert úgy érezte, hogy meg kell őket védenie tőlem, a rossz anyától. Hanem azért, mert így akarja kikényszeríteni, hogy az ő elképzelésének megfelelő „egyezség” jöjjön létre közöttünk.

Az a „megállapodás” azonban, amit kényszerrel érnek el, nem egyezség, hanem diktátum.

Mit diktál tehát az apa? Azt kívánja, hogy heti váltásban legyenek a gyermekek a szülőknél: egyik héten egyiknél, másik héten másiknál"

 

És ebben fehéren-feketén leírja, hogy az apa teljes körűen része szeretne lenni a gyerekek életének.

De úgy írja le, hogy rá sem jön.

Mi játszódik le ilyenkor egy fejben?