Én úgy gondolom, hogy az anya nem igazán szavahihető, illetve drámázik.

Nem egy apát láttam már fenyegetőzni, hogy elveszi a gyerekeket az anyától, mosolyogni szoktam ilyenkor, és az a tanácsom az anyának, hogy engedje, hogy az apa minél többet, minél hosszabb időre vigye el a gyerekeket, főzzön-mosson rájuk, jellemzően az első együtt töltött héten kikészül az az apa, amelyik addig nem törődött a gyerekekkel (és elmúlik a fenyegetés) - ehhez képest ez az apa dolgozik is és mégse dőlt ki, már hónapok óta. Szóval nem biztos, hogy valóban úgy van, ahogy az anya mondja, mondani ilyeneket semmibe nem kerül. A kérdésed fordítva is érdekes: most miért tudna az apa munkaidőn kívül foglalkozni a gyerekekkel, sőt, miért akarna, ha egyszer az együttélés ideje alatt nem akart? Ha meg nem akar, minek neki a nyakába az a két gyerek, akiket amúgy mindenféle gond nélkül akkor láthatott, amikor akart (anya öltöztette-etette-pelenkázta, apának csak nézni kellett őket, amikor ráért, az anya állítása szerint)? Miért rúgta fel ezt a paradicsomot akkor? Azért, hogy ne kelljen tartásdíjat fizetnie? De hát így is egy vagyon a bébi szitter...

"Másrészt, tényleg, ha ott van mikor az anya eteti, pelenkázza az minőségi idő?"

Abban a korban az (is) a minőségi idő, igen.