"1. Minek rabolta el az apa a gyerekeket, ha egyszer addig sose foglalkozott velük? Minek vette a nyakába a teljes ellátás terhét, ha igaz, amit az anya állít? Ha jól értem, 8 hónapja ő gondoskodik a lányokról.

 

Bébiszittert fogadott. "

 

Persze, hiszen dolgozik.  

 

"2. Azt írja a nő, hogy házat kellett vennie Pesten kívül - utána meg, hogy kifizette volna az apa részét, na de milyen része volt az apának, ha egyszer az anyának kellett házat vennie, stb?

 

Ez most hogy kapcsolódik a gyerekek ügyéhez?"

 

Ellentmondás. Úgy tűnteni fel az apát, mintha ő, az anya járult volna hozzá anyagilag az apa életéhez ("el kellett adnom budapesti lakásomat és egy közeli településen számára is megfelelő méretű házat vennem"), közben, mint kiderül, az apának része volt a házban és most az anya munkanélküli, segélyes. Vagyis jó eséllyel, míg együtt voltak, az apa tartotta el a két gyereket. Eközben az a panasz, hogy ugyanakkor a háztartásban nem segített. Hát... 

Ez egy racionálisan eléggé szétbogozható szál, ha a többi, érzelmi is ilyen összevissza kent dolog, akkor nehéz hinni a hölgynek.

 

"3. A nagyszülő makacssága az ő dolga, persze, de miért nem vette tudomásul, hogy a férfi az apja a gyerekeknek, miért tiltotta ki a házból? Az anya meg miért nem mondta, hogy na de ez nem így megy, azt akarod, hogy odakinn, kényelmetlenül legyenek a lányok, amikor az apjukkal találkoznak?

 

Részletkérdés, a találkozást az anya lehetővé tette. Az apa tudott érintkezni a gyerekekkel, megölelhette, puszilhatta őket. "

 

Mennyit tudott az apa érintkezni a gyerekekkel? Napi egy óránál többet? Szerintem mire tisztába tesz-felöltöztet valaki két csecsemőt, meg odaér a találkozóhelyre, addigra nemigen marad egy óránál több, inkább kevesebb, a következő szoptatásig, amikorra már otthon kell lennie.

Ha ez részletkérdés, akkor az is lehet részletkérdés, hogy most csak a rácson keresztül lehet az anya a gyerekekkel, hiszen lehetővé van téve a láthatás.