Mese a természetes élet-, étel-ről

Hol volt, hol nem volt, valamikor régen, csaknem 100 évvel ezelőttig szerte a világon a pékek és az otthon kenyeret sütő háziasszonyok a következőképpen jártak el: Vettek néhány véka (búza, vagy rozs, vagy ízlés szerint kevert) lisztet, sóval, kelesztett élesztővel, feloldott kovásszal és langyos vízzel jól összekeverték, „dagasztották”, a kész tésztát ruhával kibélelt, lisztezett zsomborba tették kelni. Kelés után a zsombort ráfordították a hosszúnyelű nagy, vékony fa-lapátra és betolták a forró kemencébe. Így sült meg és készült a „mindennapi” kenyér.

Dehát változnak az idők, fejlődik az ipar, a sütőipar is, de még jobban a vegyipar!

Valószínűleg régen nem tudták az emberek mitől jó a kenyér? Nem így van manapság! Nos, a jó kenyérben mindenekelőtt van emulgátor, mert ezt a dagasztógép igényli és vannak benne aromaprekuzorok is, hogy étvágygerjesztő illatok terjengjenek a boltban. A mi kenyerünk valójában enzimekkel,  műkovásszal, antioxidánsokkal, ciszteinekkel felturbózott szerves anyag, jó esetben átsütve, s mindennek az egészségügyi következményei csak évtizedek múlva derülhetnek ki, ha egyáltalán lehetséges izolálni az okot a környezeti és más élelmiszeripari ártalmak sokaságából.
Ideírom az egyik pékipari kft. mazsolás kalácsának az összetételét: "Készült: búzaliszt, víz, mazsola, glutinliszt, amiláz, xilanáz, tejsavó, sütőipari színtenyészetek, kalácsfény, valamint - és ez a lényeg - kalácsízű aroma felhasználásával."

***
Régesrégen, 60 évvel ezelőtt nagyanyámnak a kertésztől kerékpárral hordoztam a nyáron a befőznivaló paradicsomot. Nagy és még nagyobb paradicsomok, vékonyhéjjú, vörös, szaftos, édes fűszeres jóízűek voltak a kosárban. Természetesen megdézsmáltam és a cukros lé egészen a nyakamig folyt le. Persze 100 kilóméterekre nem lehetett volna szállítani, de nem is kellett, mindenhol volt a környéken kapható a termelőtől.

Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!

Az árúházakban ízléses asztalokon, raffinált világításban, katonás rendben kínálják magukat „paradicsom” néven, majdnem hajszálra egyforma és egyenlő nagyságú és keménységű fajták. Nem lesz szaftos az ember keze, ruhája sem a szállításnál, sem a fogyasztásánál. Vastag héjja, külső burka kíválóan alkalmassá teszi a géppel való leszedéséhez, ládába rakodáshoz, szállításra teherautókon, akár ezer kilóméteren keresztül. Az igaz, hogy íze inkább tavaszi fakéreg ízére hasonlíthat leginkább. Vitamin helyett nitrátot, esetleg rovarirtószer maradványokat nyelünk. De hát nem lehet mindent egyszerre!
***
Gyermekkoromban szerettem az epret, korai gyümölcs, édes, zamatos volt. A kertünkben is termett, de a piacon is vehettünk. Igaz, elég apró volt, ha egy nagy dió nagyságút találtam örültem, mint vak László a félszemének.

Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!

Az ember elbűvölve gyönyörködik a gyerek-ököl nagyságú gyönyörű, szinte lakkozva fényes, ropogós piros színű csodában, amire azt írták, hogy eper. Nekem a régi kalarábé jut eszembe az izét kóstolgatván. Vagy inkább szivacsra emlékeztet. Az igaz, hogy nagyszerű süteményeket lehet belőle csinálni, ha megfelelő mennyiségű cukrot és főképpen mesterségesen készített eperízű arómát segítségül hívunk.
***
Régen házi állatokat tartottak, azok kerültek a piacra és azt fogyasztottunk. Ezek az állatok mozogtak, kapirgáltak, takarmányukat közvetlenül állította elő a gazda, szándéka, lehetősége, tudása szerint. A levágott állatok húsa ízletes, tápláló volt, igaz, hogy nem került mindennap asztalra. Az is igaz, hogy a tehenek kevesebb tejet adtak, a tyúkok meg nem tojtak hetenként csak 3, esetleg 4 tojást.

Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!

Ami ma az árúházakban sertéshúsnak számít, az egy sertéshez hasonló élőlény „termeli”, olyan gyenge csontozattal, hogy nem tud négylábraállni, telepumpálva növést serkentő hormonokkal, járvány ellen antibiotikumokkal, különféle vegyszerekkel és ezenkívűl a szokásosnál több vízzel a testében. Cél a maximális növekedés, a legrövidebb idő alatt. 1990-ben a sertéshúsban vizsgált és megállapított fehérjék és egyéb tápanyagok mennyisége az emberi fogyasztás számára, az utóbbi 15 évben átlagban 50%-kal csökkent. Egyes anyagoknál 60% -kal. Azoknak van szerencséjük, akik sohasem ettek igazi disznó, vagy egyéb húst, mert azok nem is tudják, milyen ízének kellene lennie.
***
Régen a hentestől vettük, az általa készített különféle feldolgozott húsárukat. Senkinek eszébe sem jutott, hogy abban valami idegen anyag is lehetne. Persze nem is volt, mert abban az időben nem is léteztek azok az anyagok, amit manapság fogyasztunk.
Ha édességet, süteményre fájt a fogunk, otthon sütöttünk, vagy néhanapján a cukrásznál vettünk süteményt. A sütőpor (Oetker) már
régóta ismertes, na meg a vanilincukor, ezenkívül más abban a régi rossz világban nem volt ismeretes.
Régen az ősz a befőzés ideje volt, a nyár télre való megőrzése, lekvárok, kompótok, savanyú uborka stb. formájában. Csírátlanítás érdekében "dunsztolták" az üvegekben eltetteket, modernebbek szalicilt tettek a tetejére. Ha valaki hibát csinált, bizony megpenészedhetett az "árú".

Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!

Manapság minden időben mindenhol vásárolhatjuk a legkülönbözőbb iparilag előállított, vagy feldolgozott élelmiszereket, praktikus és esztétikus csomagolásban. Előírásszerint a tartalom is fel van tüntetve, tehát nem veszünk és nem eszünk zsákbamacskát!
Természetes dolog, hogy ca. 50 konzerváló (E200-E252) anyagra, közel 40 savanyitó (E260-E297) vegyületre, ca 80 u.n. antioxidánsra (E300-E385), 22 sűritő-, zselé-, nedvesítő- anyagra (E400-E422), 28 fajta emulgátorra (E432-E450), ca.80 kiegészítő (E500-E585) vegyületre és közel 900 (kilencszáz) ízesítőre (aróma) E620-E1518) van szüksége a ma emberének a 21. sz.-ban, hogy gyomra egy mini vegyiüzemmé alakuljon.
***
Régen is előfordult itt-ott asztmás megbetegedés, a szénanátha "különlegességnek" számított.
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!

A világegészségügyi szervezet (WHO) szerint az európaiak 20 %-a allergiás szénanáthában szenved. Az allergiás megbetegedések az utóbbi 20 évben 30%-kal növekedett, 2010-re 50%-t (növekedést) várnak. Hasonlóan növekszik az asztma-betegek száma. Világszerte évente 180 ezer ember hal meg asztmában. Nyugateurópában az asztma-betegeknek 25%-a vészhelyzetben mentőkezelésre szorul.
***
Régen, az asztma sok esetben halállal végződött, sőt allergia miatt is meg lehet halni.
Dehát változnak az idők, fejlődik a mezőgazdaság, az ipar, de még jobban a vegyipar!
Manapság, hála a vegyiparnak (gyógyszergyártás) a betegek nagyszámú növekedéséhez viszonyítva a halálozási arány csökkent.

Vége.