"De igen. Pár nap alatt képesek alkalmazkodni."

Hát most úgy elképzeltem a negyvenhez közelítő, kissé testes, kopaszodó, szemüveges Jürgent amint sötét öltönyében-hófehér ingében a lapos bőrtáskájával kiszáll egy dűne tetején az Audi A7-esből, aztán nekiáll pricc-pracc-prucc alkalmazkodni a sivatagban. És három nap múlva egy - a sivatag átellenes végén lakó - beduin törzs megválasztja főnöknek...
 

Vagy Ashimoto Wagisaki-t, amint körülveszik a ruandai gerillák az AK-47-eseikkel és bozótvágó késeikkel.

Ám nem számolnak a japánul elhadart Nagaszaki-Tokyo-Osaka menetrend mindent lebíró mágikus erejével...

Ezek jó sztorik. Csak épp mesék.

A realitás viszont ezzel szemben az, hogy Jürgen már az első pár órában szarrá ég, szomjan hal és aszaltszilva lesz, Ashimotonak meg perceken belül szanzsén levágják a fejét.

Ugyanez a scenárió a legvacakabb beduinnak, vagy a legbénább gerillának is jobban menne fordítva - nyugaton.