Azok a lények amik, akik nem csak szigorúan fizikailag, hanem intellektuálisan kölcsönhatásban vannak a valósággal, objektíven és szubjektíven fogják fel a tőle kapott hatásokat, információkat. Ez a kettős érzékelés okozza azt, hogy az egyének eltérően reagálnak a hatásokra. (Nem úgy, mint az elemi részecskék, amik mindig ugyanúgy reagálnak az őket ért hatásokra.) Ezzel a kettős felfogással pedig megnehezítik a konszenzuson alapuló döntések, axiómák elfogadását a valóságról. Úgy vagyunk ezzel, mint a végtelenhez való közelítéssel. Ami pedig időben nem korlátos, az elérhetetlen marad a számunkra. A valóság való és igaz, de teljességében soha nem mutatkozik meg számunkra.