A tegnapi napon a Szabó Ervin könyvtár központi épületébe látogattunk.

Vezetést kértünk és kaptunk is. Mint rendesen, ezúttal is egy lelkes és felkészült előadót kaptunk.

Megnézhettük a díszlépcsőházat, ott fogadták a nevesebb vendégeket, oda hintóval is be lehetett állni.

A könyvtár épületét kb. tíz éve újították fel, és nagyon szép munkát végeztek! A ház modelljét is meg lehetett nézni, érdemes volt megtenni. Az eredeti palotát Ybl Miklós tervezte, és szokása szerint remek munkát végzett!

A kis udvarra kipillantva, két, egymással szembeforduló, csinos sárkányt lehetett látni. A szobrász, aki elkészítette, időnként eljön megnézni, hogy jól érzik-e magukat.

A palota egyébként a Wenckheimeké volt, ők nagy birtokokat kaptak Magyarországon, mint megbízható német betelepülők. Aztán egy csomó fényképet láttam, amin olyan férfi és női alakok szerepeltek, akiket biztos, hogy Jókai talált ki! Három nyalka huszártiszt, pödrött bajusszal, az egyikük villogó monoklival. Aztán egy olyan, ötven körüli férfi, (Wenckheim Antal), akire ránézve az volt az első, ami eszembe jutott, hogy vén svihák. Mit ád az ég, az alatta lévő feliraton az állt, hogy ő volt az Egy magyar nábob főhősének egyik modellje.  A földszinten az olvasóterem, legalábbis az ún. szórakoztató irodalom itt volt.A többi emeleten is könyvek voltak, más-más témakörben.

Megnéztük a báltermet, érdekes volt az ott függő 12 mázsás bronzcsillár, amit külön merevítőgerenda tartott, mert különben a plafon nem bírta volna el a súlyát. A karzaton zenészek muzsikáltak, a hangszereiket külön kis szekrényekben helyezték el, nem kellett föl-le cipelniük.

A polcokat szlavón tölgyből faragták, szépen, de minden fölösleges túlcifrázás nélkül. A tükrök óriásiak, de ügyesen mozgatható voltak, hogy meg lehessen tisztítani őket. Csöppet sem volt nehéz elképzelni, hogy a bál előtt a hölgyek utoljára szemügyre vették a hajukat, ruhájukat. No meg jóízűen megszólták a másikét.

A kályhák és a kandallók is csodásak voltak, érdemes volt megnézni őket. Persze, most központi fűtés van, de ez a szépségükön nem változtat.

A lépcsőházi ablakok egy része nem túl meglepő módon Róth Miksa műve volt, minden ház, ami adott magára, tőle rendelte meg a díszablakot.

Ha már ott voltunk, még az ötödik emeletre is felmentünk, ahol a főváros emlékeit tárolták, hivatalos rendelkezéseket, kiadott újságokat, de mozi vagy színházplakátokat is. A Láncravert házasság cím megtetszett, rohantam volna a moziba ezt látni!

Az egyetlen ismerős cím az Új földesúr volt, arról legalább tudtam, mi a tartalma.

Viszont egy plakáton a hadikölcsönjegyzést olvastam, szerettem volna ettől üva inteni dédapáinkat!