Az ősrobbanással keletkezett téridő és benne az anyag elemi részecskéi. Amelyek a Higgs skalármezőtől kapták a tömegüket egyszer és mindenkorra. Avagy folyamatosan arra vannak rászorulva a részecskék, hogy a skalármezőből eredő tömegük legyen a folyamatos fénysebességű száguldást, a plazmaállapotot elkerülve.

Mert ha ez utóbbi lenne, akkor minden részecske tömege egy folyamatos külső „betöltésből” származik. Ezt nevezhetnénk gravitációs töltésnek, amely során minden irányból a részecske felé áramlik a Higgs mező „bozonja”. Ettől válik vonzóvá a gravitációs töltés hatása. A szimmetria sérülés elkerülése miatt, azonban taszító hatású töltéseknek is léteznie kell, amelyek a partner részecskékből kifelé áramoltatják a bozonokat. Így a globális skalármező gerjesztettségének értéke változatlan, egyensúlyban marad. Ez magyarázatot ad arra is miért van négy féle, vagyis kettő távkapcsolatú részecskepár. A tömeget, és vele a tömeggel rendelkező testek tehetetlenségét is a Higgs mező biztosítja azzal, hogy szimmetrikus a Higgs bozonok tömegpontba és tömegpontból való áramlása. Ugyanez zajlik az elektromos töltések esetében is azzal a különbséggel, hogy azoknak nagyobb az intenzitása. Ezek a szimmetriák okozzák azt, hogy egy bizonyos tömeggel rendelkező testet, csak a vele azonos, vagy nagyobb erőhatással lehet gyorsuló mozgásra késztetni. :-)