Szerintem tévedsz. Sztálin semmiképpen sem volt hülye. Annál sokkal rosszabb volt. Hülye akkor lett

volna, ha a cselekedetei értelmetlenek lettek volna. Ezzel szemben minden cselekedete totál okszerű,

logikus volt, természetesen a saját - jól felfogott érdek-halmaza - szempontjából. Maga szemszögéből

nézve teljesen zárt logikájú halmazon keresztül gondolkodott és cselekedett. Mindaz, amit tett, persze

rémes gazemberség volt, de (sajnos) volt benne valami igen félelmetes logika.

 

Arról van szó, hogy amikor Ő Grúziában született, gyerek volt, fiatal felnőtt volt, olyan cári rendszer és

rettenetes szegénység volt a döntő többség része, hogy másként (az ő habitusával) nem is dönthetett

volna, minthogy csatlakozott a bolsevikokhoz (Leninhez). Már ekkor is egy bősz akarnok volt, csakis az

alkalomra várt. Az eljött neki 1917 - ben. Visszatért Szibériából és természetesen az ellenkező irányból

hazatért Leninhez csatlakozott. A polgárháború fokyamán megértette, hogy a többséggel semmiképpen

nem rendelkező bolsevikok csakis úgy maradhatnak a hatalomban, hogy minden korábbinál véresebb

terrorral biztosítják a hátországukat. Azt egész pontosan tudta, hogy ha és amennyiben hatalomra akar

kerülni, úgy előbb - utóbb még az első napok barátaitól is meg kell szabadulnia. És meg is tette. Azután

jött 1941. Itt egy pillanatra megingott, mert egyfelől túlbecsülte azt a verziót, annak az esélyét hogy a

németek őt választják a Nyugat elleni harcban a szövetségesükké, és egyben arra is ráébredt, hogy egy

lehetséges honvédő háború esetén (ha egyszer már nem szeretne frontkatona lenni) a fronton harcoló

parancsnokok (akárcsak az ókori Róma idején a császáruk fejére nőhetnek - lásd a katonacsászár - kor),

 

 

Így tehát közvetlenül a háborút megelőzően gondoskodott a Vörös hadsereg felső katonai - parancsnoki

testületének kiirtásáról és vadonatúj katonai vezetők kiemeléséről. Kiváltképp a tehetségesektől félt és

Őket likvidáltatta, a szolgalelkűeket megtűrte. Van ebben valami rettenetes logika, ami azt gondoltatja

és tetteti a középszerű, vagy annál is kevesebb vezetővel, hogy a nálánál értelmesebb tehetségeseket

hajítsa a szemétdombra és leginkább még nálánál is középszerűbbekkel és leg-tehetségtelenebbekkel

vegye körül magát, mert ez esetben az Ő középszerűsége egyenesen zseniálisnak hathat. Másfelől meg

ezekkel az új és a legtehetségesnek bizonyult katonai vezetőkkel (Zsukov, Vaszilevszkij, Rokosszovszkij,

Konyev ésatöbbi, nem folytatom) harcolta végig a háborút és azt kell mondanunk, hogy a végeredmény

borzasztó áldozatok árán, de eredményes volt. A háborút követő nyolc évben meg már csak a hatalmát

őrizte,de azt nagyon, tűzzel - vassal. Az orosz nép nagyon vágyik egy cárra, még ha Sztálin is a neve.

 

Amit itt leírtam, abban szó nincs arról, hogy Sztálin-hívő volnék. Ellenkezőleg. Éppen csak egyáltalában

nem ismerjük azt az országot, a történelmét, a hagyományait, a nép érzelmeit - lelkét. Minden esetre a

legborzasztóbbnak azt érzem, hogy ha egy vezetés (egyszemélyi vezető) ahelyett, hogy szolgálná az őt

választókat, mondhatni az őt delegáló híveit, csak és csakis abban éli ki a kormányzásának tennivalóit,

hogy minden lehetséges, vagy éppen lehetetlen, elfogadható, vagy éppen elfogadhatatlan eszközzel és

módon biztosítani - átmenteni igyekszik a saját személyi hatalmát. Ilyen volt Sztálin és az őt követők is,

talán egy kissé másképpen. Éppen ilyennek látom - tartom például a jelenkori orosz vezetőt, Putyint is.

 

Minél több jelét láthatni egy vezető mellett - körül a biztonsági őrei garmadának, annál szembetűnőbb,

hogy ahelyett, hogy szeretné - szolgálná azokat, akiket szolgálnia kellene, sokkal inkább fél, tart tőlük.