"A második világháborúban a Vörös Hadsereget átengedték a városokokon a németek szövetségesei.

Budapest ostromához kellett a nyilas uralom és a németek katonai megszállása."

 

Mondjuk a Budapest felé útba eső külországi nagyvárosokon (mint például Bukarest és Szófia) az ottani

kormányzat nem egyszerűen átengedte az oroszokat, hanem szépen megvárták mind a románok, mind

pedig a bolgárok - akik addig a németek szövetségesei voltak - hogy az oroszok odaérjenek és átálltak

a lehető legegyszerűbb módon az oroszok oldalára. Huszonöt év Horthy - féle agymosást követően ezt

itt egész egyszerűen nem lehetett megtenni. Szerintem a magyar hadsereg akkor sem tette volna meg

azt, amit a román és bolgár nemzeti hadsereg megtett, ha az országban csak nagyon kevés német erő

(katona és technika) lett volna. De persze az észak - Dunántúl tele volt velük, a Budapesten lévő német

csapatokon kívül Hitler ideküldte a teljes 6 SS páncélos hadsereget is a Balaton - felvidékre.

 

A nyilas éra hatékonyságáról csak annyit, hogy amikor a kiugrási kísérletet jócskán megelőzően a nyilas

csapategységek Szentendre térségében összegyülekeztek egy kormányzó-ellenes puccs - kísérlethez, a

Kormányzó utasította Bakay Szilárd altábornagy budapesti hadtestparancsnokot, hogy kergesse szét az

egészet. Elég volt egy szimpla mozgósítás és az ott összesereglett nyilas egységek, egy perc se telt el,

ahogy összegyűltek, szét is szaladtak. Ahhoz, hogy az ország egy-két pillanat alatt a németek és nyilas

szövetségeseik uralma alá kerüljön ennek szükséges és elegendő feltétele volt a magyar királyi honvéd

hadseregben illetve mindenekelőtt annak vezérkara hathatós közreműködése. Addigra a Kormányzóhoz

hű parancsnokok már régóta felmentve (jobb esetben), vagy börtönben (rosszabb esetben) voltak.

 

Ami pedig a németek itteni működését illeti, arra nemcsak Budapest tudatos rommá lövetése volt tanú-bizonyság, hanem a Dunai hidaink robbantása, a vasutaink szétekézése és emellett a termelő üzemeink

jobbik részének kiszállítása Németországba.. A nyilasok természetesen hathatósan asszisztáltak ehhez.

 

"Bár a szabasdágszínpadosok performansza szerint a második világháborúnak kizárólag zsidó

holokausztáldozatai vannak és történelemhamisításról beszélnek."

 

Ez egész egyszerűen nem más, mint szimpla hazugság. A 2. magyar honvédhadsereg pusztulása a Don

folyónál, a körülmények feldolgozása már a Kádár - korszakban megkezdődött (lásd Nemeskürty István

tárgyi könyve). Már akkor hősi halottnak tekintették azokat a katonákat, akik ott pusztultak el, abban a

pokolban estek orosz fogságba (kiváltképp és a leg-hősiesebben küzdő III. honvéd hadtest, gróf Stomm

Marcell vezérőrnagy - parancsnokát és a többi tisztjeit is természetesen beleértve).

 

És valóban, azok a katonák, akiket oda küldött ki a kormányzatunk, olyan felszereléssel, öltözékben és

létszámban, amihez képest kb. másfélszer akkora arcvonalat kellett védeniök, mint a kiérkezett erőnk

képes lett volna eredményesen védeni. Erről itt és most csak ennyit talán. Ez teljes mértékben az akkori

kormányzat és a katonai vezetésünk művének tekinthető bűn volt, sokak szerint szimpla gyilkosság.