Számomra érthetetlen módon ide nem került fel Tamási Miklós emlékezése Tatusunkra. A Facebookról másolva.

FortepanFebruár 11., 14:37 ˇ 

Tegnap szomorú hírt kaptunk. Életének 73. évében elhunyt szerkesztő-társunk, Gál László. Barátainak, nekünk: Tatus.

Tatus a Fortepan legelső szerkesztői közé tartozott. 9 évvel ezelőtt, ismeretlenül kerestem meg azzal az ötlettel, hogy segítsen nekünk a fotók azonosításában és leírásában. Tatus mellény-zakó-ballonkabátban érkezett a találkozóra, kicsit Maigret, kicsit a városmajori parkban sakkozók stílusában. Jókedvű volt és határozott. Ebből aztán nem is engedett, mindig szeretett érvelni és nevetni. Ennél jobban csak két dolgot szeretett, lóversenyezni és emlékezni. Utóbbi nálunk megszokott, mondhatnám, a Fortepan részben az emlékezésről szól. Beleértve, hogy arra is emlékszünk, amire nem emlékszünk. De Tatusnak határozott emlékei voltak. Mintha gyerekkorától az újságokat böngészte, meg a helyeket figyelte volna: presszókat, színházakat, focipályákat. Gond nélkül elsorolta a Fradi 66-os kezdőjét, a Minisztertanács tagjait, vagy a Képzelt Riport szereposztását, némely lókötőről a magánéleti stikliket is megemlítve. Kocsma- és vendéglőnevek alapján azonosította a budapesti utcákat, sőt, főiskolai éveinek miskolci helyszíneit is. A háború utáni polgárság képviselője volt, ha volt ilyen. Volt ilyen.

Tatussal egy pici külön szálon is kapcsolódtunk egymáshoz, mindketten kötődünk a budai Várhoz. Tatus itt született és bár jó régen elköltözött, szerintem itt maradt.
Még a lóversenyről is szeretnék írni valamit. Például, hogy Tatuson kívül egyetlen embert sem ismerek, aki lóversenyezett volna. Leginkább az angol derbykre fogadott - remélem jól írom - elképesztő energiákat építve a fogadásaiba. Minden futamra elemzéseket készített, a napirendjét is a lovakhoz igazította. Ez is tetszett benne.

A fentiekből kevesen gondolnák, de Tatus hallatlan szorgalommal és precizitással szerkesztette a Fortepant. Órákat töltött egy-egy helyszín, vagy szereplő azonosításával. Legemlékezetesebb korszaka Hunyady József fotóinak leírásához köthető. Hunyady többszáz anonim íróportrét készített a hatvanas években, amiknek jórészét Tatus azonosította. Egyúttal bele-beleolvasva ifjúságának szerzőibe is, Mándyba, Galgóczyba, Csurkába. Milyen kár, hogy a fotók leírásában nem szerepel a neve - sokezer képnél olvashatnák: megfejtette Gál László.

Kedves Tatus! Jó volt dumálni Veled.
Ne vedd a ballonodat, maradj még - mondanám. Megyek, mert fut a lovam - mondanád.