Kedves Geszthi!

Felhozott példám talán valóban nem elég súlyos, de illusztratív.

A 100x = soxor.

A magam részéről nem kedvelem az Angliával való folytonos összevetést, mert az egy többszáz éves sajtókultúrával rendelkező, virulens piac, sok tucat országos napilappal.
Ne szemérmeteskedjünk: nálunk egyelőre sajnos politikai alapon szelektálnak, nem minőség szerint.

A példával csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy egyik kormányzat alatt sem volt vegytiszta ez a kép. Ezt fenntartom.

És fenntartom azt is, hogy ilyen "trükkök" nélkül is elég fejlett már az olvasóközönség, hogy eldöntse: mit vesz meg. Ebben végül is egyetértünk.

Ami az állami hirdetéseket illeti az adott kormány éppen aznap kedvenc lapjában: tudtommal közbeszerzési törvény van hatályban. A hirdető elvileg kötelezhető arra, hogy a legjobb ajánlatot tevő lapnál hirdessen. A legjobb ajánlat alapja pedig az olvasók száma, célcsoportjainak összetétele, stb.

Egyelőre ennyi. A stewardessek biztosan ártatlanok.