Csak, hogy csavarjak egyet a témán: 

Szerintem a végtelen potencia maga lét, ami a végtelen kiterjedésű, de mérhetetlenül parányi diszkrét elemekből „kitevődött”téridőben mutatkozik meg. Ami nem a semmi, hanem az anyag esszenciális alapja. Mivel közvetlenül nem látható, érzékelhető, a szellemi létezőnek, vagy akár Istennek is nevezhetjük. Ahogyan Isten a hit által létezik, úgy a diszkrét elemekből álló téridő kvantumai is csak a hit által léteznek. Ami bizonyosság, tény a téridővel kapcsolatban, az a kvázi ”üres hely”, a távolság és az idő fogalmainak gyakorlatban érvényes felhasználhatósága az anyag megtapasztalása számára. Mivel az anyag elemi részecskéje is rendelkezik érzékelhető hatásokkal, elektrosztatikus taszítás, vonzás, (gravitációs vonzás, taszítás) és ezekből adódó helyváltoztatás, az érzékelhető mozgás, jogosan feltételezhető az, hogy ezeket a tulajdonságokat a téridő kvantumától örökölték. A kvantumok egyidejű együttműködése, a szinergia hozza létre az anyag elemi részecskéjét, amely attól válik megmaradóvá, hogy a téridő kvantumai átjárhatók egy anyagi részecske „burkolatán”. Az átjárhatósággal biztosítva van a burkolaton belüli kötelező kvantumszám, ami a részecskét alkotja. Ez a szisztéma vonatkozik a fotonra is, amíg az úton van, vagyis nincs detektálva. Mivel a „burkolaton” belüli kvantum kicserélődés is időbe kerül, ez teszi véges sebességűvé az anyag-anyag közötti kölcsönhatást. Innentől fogva kaszkádszerűen bonyolódik az anyagi létformák fel, illetve leépülése, aminek taglalásába nem bocsátkozom.:)