Tegnap a nyugdíjasklubbal a Műcsarnokban jártunk a Keleti Éva fotókiállítást megnézni. Ha már ott voltam, akkor a többit is megnéztem.

Már a bejáratnál felfigyeltem a Jankovicsot hirdető táblára, elég gyorsan rájöttem, hogy ez Jankovics Marcell rajzfilmes lett, tehát már eleve érdekelt.

Ha már a bejáratról beszélünk, a faragott ajtót is érdemes megszemlélni.

Miután a Keleti Éva kiállításon már sokan voltak, ezért először mást néztem meg, érdemes volt!

Töredelmes vallomással tartozom: 1974 - 77 között tagja voltam az Egyetemi z rajzfilmklubnak, noha nem voltam egyetemista.

Ezért nem volt nehéz felismernem pl. a Küzdők című rövidfilmet.  Aztán tovább nézegettem, a Magyar Népmesék ismerős volt, gondolom, nem csak nekem A bejáratnál ülő fiatalember szerint nem csak én, de jó néhányannosztalgiázási céllal látogatja, akárcsak a fotókat,.

A képeket szemlélve a János vitézt is felfedeztem, de a gonosz mostoha láttam megállapítottam, hogy ez a rajz szerint nagyon aranyosan undok!

Tovább nézegettem a rajzokat, az egyik, részletesen kidolgozott láttán arra a következtetésre jutottam, hogy ez alighanem a Twist Olivér illusztrációja. Zsebtolvaj fiú, bámészkodó emberek, lompos asszonyok. A felirat láttán viszont elismertem, hogy az Ember tragédiája londoni színének is kitünő ábrázolása. A további látványterveket már az írás nélkül is azonosítottam, ezek közül Kepler tetszett legjobban.

Egy tervezett Rejtő-rajzfilmhez sem kellett elolvasnom, hogy ez Piszkos Fred, no meg Fülig Jimmy. Azért megtettem.

Innen a szomszéd terembe jutottam, ahol absztrakt képeket láthattam volna, csak nem nagyon néztem. Nincs kifogásom ellenük, csak most nem érdekeltek. Viszont meglepődve fedeztem fel a mindannyiunk által ismert Rákóczi arcképet. Megörültem neki, csak éppen azt nem értettem, milyen megfontolásból került oda. Megkérdeztem, de a muzeológus sem tudta.

A szomszédban Várady Róbert képei már-már hiperrealistának tűntek, és ismerős helyszíneket, mozgólépcsőt, irodaházat, bevásárlóközpontot, illetve az ezekben lévő embereket ábrázoltak.  Ez után már kevesebben voltak a Keleti Éva kiállításon, ezért nyugodtan szemlélődhettem.

Megérte, mert sok ismerőst láttam, főként színészeket, de olykor a mindennapi élet részleteit is. Többször végigsétáltam, mindig találtam valami gyönyörködnivalót.

Például megállapítottam, hogy néhány régi autó is szerepel, pl. egy derék kis Polszki! Nem is beszélve a Velorexről, amit alighanem csak a vicc kedvéért fotóztak, mert két életerős, nevető fiatal állt benne.

Egy fényképsorozaton különféle ismert emberek voltak. Csöndes mosollyal nyugtáztam, hogy általában az írók fényképezkedtek a könyvespolcuk előtt.

Érdekes módon ez főleg a művészházaspárokra vonatkozott, lásd Fehér Klára – Nemes László, Vas István – Szántó Piroska, Örkény István – Radnóti Zsuzsa. Tamási Áron és Móricz Virág egyedül volt, legalábbis a képen. Kassák Lajos viszont egy szobanövény előtt állt.

A Vámosi-Záray pár zenegép, Szokolay Sándor viszont zongora előtt ült.

Ennyi elég is volt erre a napra, indultunk hazafelé.