Csimpolya Creative Commons License 2020.01.10 0 0 2262

A mai nap rászántam magam, hogy meglátogassam a Miniversum kiállítást, már jó ideje tervezem, csak mindig közbejött valami. Most nem hagytam! Miután az Oktogonnál szálltam le, egy kis kirakatnéző sétát is tettem az Andrássy úton, illetve egy rövid szakaszán.

A belépő egy kissé húzós volt, de nem bántam meg, mert volt érte mit nézni. Továbbá abban a megdöbbentő élményben volt részem, hogy férfiakat is láttam a kiállításon! Igaz, jó néhány nő is volt, ők a gyerekeket hozták, ezek jó része is fiú volt. A kiállítást elnézve érezhető volt, mennyi gonddal és szeretettel készítették. Később láttam néhány fényképet a munkafázisokról.

 A Nyugati pályaudvart persze felismertem, de a többi városnál nem ártott megnézni a tájékoztató táblát. Pannonhalmát megismertem, Tatát is, de pl. Győrnél elkélt egy kis segítség. Aztán jött Ausztria, illetve Németország, sílifttel, hegymászókkal, no meg siklóernyővel.

Minden makett mellett volt egy tábla, két, illetve négy gombbal, amit a srácok lelkesen nyomogattak, olykor két kézzel, mind a négyet összesen.

A kedvencem az volt, hogy két fiútestvér állt a kiállítás mellett, az egyikük azt kiabálta: tűzoltóállomás, engedj oda, engedj oda! Némi lökdösődés után megosztoztak rajta.

Kifelé menve még egy meglepetés ért, mert az Állatkert főbejáratát, illetve a területének egy részét is felismertem.

Azért a Nyugati egy kis mosolyra késztetett, mert pontosan május elsejei felvonulás volt, bár még nem voltak sokan. A pályaudvar melletti utcában viszont elromlott a troli, a szorgos utasok tolták.

Még egy érdekesség volt, azt is véletlenül találtam meg, mert ha lenéztem az asztal alá, akkor megláthattam a földalatti kocsijait.

Külön öröm volt, hogy felfedeztem a Weiss Manfréd gyár bejáratát, no meg néhány ipari épületet belőle.

Ami a kirakatokat illeti, inkább csak éttermeket láttam, el is olvastam a kitett étlapokat, de legföljebb a lángos őzpörkölttel volt az, amit megkóstoltam volna.

A Herendi porcelángyár kirakata szép volt, jó néhány tányért szívesen nézegettem volna otthon.

Egyszóval: jól telt a délelőtt.