Valahogy van egy olyan érzésem, hogy a Sumo - sportnak eddig kétfajta, egymástól alaposan eltérő arcát ismertem meg, már ami azt illeti, ami a sportág leges - legtetején, azaz a fellegekben történik. Csakis a legújabb kort (talán éppen a Chiyonofuji által fémjelzett, illetve az azt közvetlenül megelőző kort véve kiindulási pontnak, viszonyítási alapnak, voltak olyan időszakok, amikor egy - egy nagyon emblematikus figura határozta meg szinte mindazt, amit egy rajongója számára nyújthat ez a sport legfőképpen látványként - élményként, izgalomként. A másik fajta kor pedig az, amelyben egyszerre több, akár két, három, vagy akár négy ilyen emblematikus figura fémjele nyomódik rá egyidejűleg a sportágra.

A "csoportos hősök" ideje talán a leges - legjobban a Kitanoumi - Wajima korszakra, majd később az Akebono - Takanohana - Musashimaru - Wakanohana korszakra és végezetül a Hakuho - Harumafuji - Kakuryu és nyomokban Kisernosato - korszakáról mondható el.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a leges - legutolsó  időkben eddig hazavitt 60 Yusho - ból a "mongol császár" egymaga 43 - at, az időközben gyakorlatilag kényszer - vissza vonultatott (talán jobb sorsra érdemes) Ama-Harumafuji 9 - et, a még ringben lévő Kakuryu 6 - ot és a már ugyancsak "nyugdíjas" Kusenosato csak 2 - t cipelt haza, talán több joggal sorolhatnánk ezt a korszakot is akár a "magányos farkas" korszakok közé, hiszen gyakorlatilag egy harcos határozza meg a kor aeculatát.

A magányos farkasok kora pedig éppen a Kitanoumi - t megelőző Taiho - korszak, majd azt követően a Choyonofuji - korszak és végül az Asashoryu korszak volt.