"A virtuális részecskék tehát sok (általában kontinuum sok) különböző tömegű ideális (végtelen életű) részecskéből tevődnek össze."

Aki idáig megértette, annak a figyelmébe ajánlom, hogy mindez fordítva is igaz.

Nem csak a virtuális részecskék (véges hosszúságú hullámcsomagok) építhetők fel ideális részecskékből (vagyis végtelen hosszú hullámok bázisán), hanem bizonyos véges hosszúságú hullámcsomagok (bizonyos virtuális részecskék) rendszere is választható bázisként. És akkor például a végtelen hosszú hullámok (az ideális részecskék) építhetők fel ezeknek a véges hosszúságú hullámcsomagoknak az összegeiként.

Tulajdonképpen önkényes, hogy milyen hullám típust válaszunk bázisul, vagyis mit tekintünk fundamentális részecskéknek, amelyekből aztán felépítjük a többit.

Az általános jelelméletben az első eljárás őstípusa a Fourier szintézis,

a második eljárás körébe pedig a különböző wavelet szintézisek tartoznak. Az előbbi széles körű alkalmazásai közismertek, de az utóbbit is elterjedten használják már a fizikán túl is, például a különböző numerikus szimulációkban és virtuális valóságmodellekben.