Az Arduino azért felkapott, mert arra, amire kitalálták, parádés. Másra a lehető legrosszabb.

 

Ahogy én látom, az Arduino egy kiváló terep : kicsit tüskés, így a  nagy mellény gyorsan sérülhet :)  Azt gondolom, hogy arra teljesen jó, hogy egy-egy részfeladatra deszakmodellt pillanatok alatt össze tudj dobni, a deszkamodell  igazolja vagy elvesse a gondolatod megvalósíthatóságát. Pont a rögzítetlen játékszabályok és a perifériák sokfélesége adja az Arduino kiválóságát és egyben csapnivaló tulajdonság halmazát is. A sokféleség mellé igencsak elférne, hogy nem egyszerre sokfélét, hanem  jellemzően  külön-külön kötögetjük , illetve ha a rákötött perifériák pl. egy 'érzékelő, több relé' értelemben vett közel homogén együttest alkotnak, akkor semmi baj sincs (az esetek jelentős részében). Akkor kezd a derült ég sötétedni, ha több, real-time kezelést igénylő eszköz van egy procira kötve - erre csak nagyon korlátozottan alkalmas.

Visszatérve az eredeti problémára, az utóbbi mondat szerint:

 

- egy Arduinora kötött RTC  (A porc.) , I2C-vel egy másikkal  (B proc.) összekötve, amelyen rajta lóg a kijelző

- Az 'A' feladata az RTC kezelése, és időnkénti szinkron átküldése a 'B' felé (pl. 2 percenként).  Az indításkor természetesen a pontos időt is átküldi.

- A 'B' feladata az aktuális idő nyilvántartása, és adott időnkénti kijelzőre írása. Az I2C buszon érkező csomagok fogadása, értelmezése.

 

Így kettétörtük az eddigi bonyolulttá vált feladatot, és két, egyszerűen kezelhető, az Arduino tervezési filozófiájának megfelelő taskot hoztunk létre.  Ha ez korrekten megy, meg lehet próbálni konszolidálni, azaz, egy rendszerbe ültetni mindent, kivéve a második Arduino-t.

 

Üdv:LyPapa