" Hosszú lesz...

40 évvel ezelőtt születtem. Már akkor sem klappolt minden, de ugorjunk. Óvodás koromban is bántalmaztak a szüleim, óvodában tudtak róla, s időnként megjelent valaki családlátogatáson, de mindaddig nem történt semmi, míg 4 és fél évesen úgy vittek oviba, hogy gerincem, fejem teljesen szétverve, fogam kiütve, ám már fojtogatás nyomai is voltam a nyakamon és ekkor már kiemeltek a családból, ahová 7 évesen vissza is tettek mondván szüleim megváltoztak. Az oka azonban az, hogy apám a honvédségnél dolgozott, s ha kiderült volna zűrös háttere, repült volna onnan, s akkor a család a többi 4 tesómmal repült volna utcára a szolgálati lakásból...
Onnantól, hogy visszakerültem, már tkp senki nem foglalkozott azzal, hogy szüleim mit tesznek, vagy mit nem, így szüleim büntetlenül tehettek velem azt, amit akartak.
Rendszeresen megvertek, elhanyagoltak, megvonták tőlem az ételt, az italt, szexuálisan bántalmaztak, elhanyagolták a külsőmet, fojtogattak, a kést állították belém, s minden napon minden másodpercében lelkileg terrorizáltak. (ezt most nagyon röviden foglaltam össze)

Akik tudtak róla, tehettek volna valamit, de nem tettek semmit:

- szűkebb és tágabb család
- szomszédok, mivel egy lakótelepen mindenki mindent tud
- tanárok mivel minden nap látták a külső elhanyagoltságomat, a verési nyomokat majdnem minden nap megnézték rajtam az igazgatói irodában, biztosan a viselkedésem sem egy átlagos kislányé volt
- gyámhatóság, akik nem jártak utána annak, hogy egy olyan előzmény után valóban minden rendben van-e illetve a feléjük tett jelentéseknek nem jártak utána
- rendőrség, mivel egyszer vettem a bátorságot, hogy feljelentem apámat, aki rendszeresen megerőszakolt, de azt mondták a telefonban, hogy mivel nincsen szemtanú, nem tehetek feljelentést
- honvédség, mivel tudom, hogy a sok kitüntetés mellett azért apámat szóban figyelmeztették, hogy változtasson a viselkedésén, mert egyébként baj lesz. Mind a Korányi, mind a honvédség kapott azokról másolatot, amiket a gyámhatóság kiállított vagy az elhelyezésemről, vagy arról, hogy milyen állapotban vittek el az oviból
- az állam mivel nem voltak megfelelő törvények sem oktatás a gyermekekkel foglalkozó intézményekben.

Azért úgy elbírtam volna mondjuk egy hatósági bocsánatkérést, hogy bántalmaztak, s ezáltal élethosszig tartó sérüléseket okoztak nekem ugyanis akik tehettek volna bármit is, de nem tettek semmit, azok ő maguk is bántalmazók.

S hogy miért írtam le mindezt? Azért, mert bár 20, 30, 40 évvel ezelőtt történt mindez, de a rendszer sajnos nem sokat változott. Azt hiszem, a gondviselésnek, sorsnak, Istennek, (nevezhetjük bárminek) köszönhetem, hogy ma még élek, de sajnos nem sok gyermek mondhatja el ugyanezt, akiket a saját szülei öltek meg, akik már nem lehetnek felnőttek, akiknek a halálukig rengeteg borzalmon kellett átmenniük, akiket azok bántalmaztak, akiknek meg kellett volna védeniük őket, s akiket a rendszer is magukra hagyott! :'( Rengeteg gyermek szenvedi el MOST is, ebben a pillanatban a szüleik bántalmazását, míg te a karácsonyi asztalnál vígan ünnepelsz a családoddal, csöpp gyermekek rengnek el a semmibe imákat, hogy legyen már vége! :'(

Meddig mehet ez még így tovább? Hány ártatlan gyermeknek kell meghalnia, átélnie a borzalmakat, hogy végre történjen valami változás???!!!  "

Pintér Marianna Manka blogot is vezet, hogy segítse a bántalmazott gyermek túlélőket. lelkemtitka.hu az oldal neve.