"Minden hónapban meghal legalább egy gyerek, akit a saját, közeli hozzátartozója öl meg. Ebben a hónapban egyszerre kettő. Akik előtt ott volt még szinte az összes karácsony, de nem lesz már egy sem.

Az első a gyász. A szembesülés a felfoghatatlannal. Aztán, ha ezen túl vagyunk, lépni kéne, de nagyon. Kezdjük azzal, hogy karácsony előestéjén otthonainkban gyertyát gyújtunk, a sok ünnepi előtt, kettőt, a kegyeletért. A két halott gyerekért, az összes "családban" megölt felnőttért (hetente egy nő) és gyerekért. Jelöljétek magatokat az eseményre, figyeljétek a híreket. Nem hagyjuk ennyiben."