A konkrét üggyel kapcsolatban azt gondolom, h az a szülő, aki bántalmazóan lép fel a gyerek bármely családtagjával szemben, az egyben veszítse el a jogát a gyermekkel való kapcsolattartásra is. Uis, ha az egyik szülő félholtra veri a másikat a gyerek szeme láttára, vagy tudtával, és a későbbiekben "szerető" kapcsolatot KELL fenntartania a gyereknek vele, ezzel gyakorlatilag a gyerekkel adoptáltatják a bántalmazást, mint lehetséges eszközt egy párkapcsolatban.

Tulképpen "csak" egyszeri bántalmazás esetére alkalmazható a kapcsolattartás jogosultsága, ahol a bántalmazó megbánást, jóvátételi szándékot tanúsít. Rendszeres abúzus esetén képtelenség megmagyarázni a gyereknek, "elfogadhatóvá" tenni a trsdlmi magatartások közé beilleszteni a bántalmazó magatartást. Hogy is lehetne egy kölyöknek megmagyarázni, h amit a bántalmazó fél tett, az helyén való volt. Mert csak ezzel a magyarázattal lehet a továbbiakban a kapcsolatot megőrizni. De amennyiben elutasítjuk a rendszeres bántalmazást, akkor az ezeket elkövető személyt hogyan fogadtatjuk el mégis a gyerekkel???