"A férfi, ahogy az sajnos sejthető volt, nem előzmény nélkül cselekedett. Öt éve kalapáccsal verte szét a gyerekek alvó anyjának a fejét, a mostani volt a szabadulás óta az első láthatás, felügyelet nélkül. Sajnos ez minden, csak nem meglepő: az anya (vagy a másik szülő) bántalmazása Magyarországon nem elég jó ok arra, hogy akár a brutális bántalmazás is egy percig is kihatással legyen az elkövető jogaira a közös gyerekekhez. Nem ez az első ilyen eset, és sajnos nem is az utolsó, amíg a rendszer nem változik."

Nnomost, aki itt hibázott, az pontosan a barom bírónő (vagy bíró) volt, aki fontosabbnak tartotta a bosszút (értsd:börtönt), mint a probléma megoldását.

Merthogy emberünk nem egyszerű gyilkos volt, hanem egy kutyaközönséges elmebeteg (az elkövetés módja ezt mutatja).
Igen ám, de ha egy elkövető "gyogyós", akkor ugye... a közfelfogás szerint "nem büntethető", a faszinak meg igenis sittre kellett mennie, mert hát "nőt ölt" - méghozzá nem is akárhogy! És akkor már abban a pillanatban kész is a bosszúvágy generálta népítélet.

Holott a fickónak nem öt év kóter kellett volna - ami alatt azért elég jól tudnak dolgozni az agyrágó bogarak, súlyosítva az amúgy sem metálfényes elmeállapotát -, hanem öt év kényszergyógykezelés a zárt osztályon.

Ami alatt vagy helyrerázzák, vagy legalábbis figyelmeztetni tudják az eljáró illetékest, hogy az ápolt még ön-, és közveszélyes (ez mostanra sajnálatosan be is bizonyosodott), tehát továbbra is benn tartandó, de legalábbis nem engedhető a maradék családja közelébe.

Ezt így kellett volna megoldani.