"Ezzel szemben az isztambuli egyezmény ratifikálásának monomániás követelése nem több mint arcátlan pótcselekvés és ideológiai bujtogatás. Nem azt kellene inkább elvárni, hogy a rendőrség tartassa be a jogszabályokat? Nem azt kellene inkább kikényszeríteni, hogy az Országgyűlés olyan szabályozást hozzon, amely a törvények érvényesítésének nagyobb hatékonyságát biztosítja? Nem kellene több pénz a megelőzésre és az áldozatvédelemre? Ehelyett mindig és csakis a gendermanifesztumról szól a vita, amelynek három kifejezetten ideologikus mondata körül évtizedek óta folyik az őrjöngő világnézeti háború. Az áldozatok sorsa senkit nem érdekel.

[...]

A nők elleni erőszakkal szemben folytatott kampány és politika már az alapjainál elhibázott, ezért nem vezet eredményre. Ez nem női probléma. Ez nem feminista ügy. Ez nem jó alkalom politikai haszonszerzésre. S míg az, addig csakis azokat szolgálja, akik nyerészkedni akarnak rajta. A társadalmaknak az erőszakkal kell szembeszállniuk: a gyengék, a kiszolgáltatottak, a bántalmazottak pártján kell állniuk. Az a narratíva, amely szerint Angela Merkel, Ursula von der Leyen és Theresa May a vaginája miatt automatikusan áldozat, a gyári munkát végző, az albérletben nyomorgó meg az aluljáróban alvó férfi pedig a pénisze nyomán automatikusan elnyomó, soha nem teremt társadalmi békét. Egy ilyen világnézet mellé tömegek csakis végletekig korbácsolt félelemmel és gyűlölettel állíthatók – ez a félelem és gyűlölet pedig megmarad, és az elviselhetetlenségig mérgezi a mindennapokat. Nem a nők az áldozatok, és nem a férfiak az ellenség. Mi, emberek vagyunk az áldozatok – és az erőszak az ellenség."

Lényegében ugyanezt mondjuk itt mi is.