Hakuho-val kapcsolatban még annyit tudok mondani, hogy remélem aktív marad még addig, amíg össze nem tudok gyűjteni némi (plusz) pénzt egy japán utazásra, régi álmom élőben megnézni egy tornát, és szeretném még élőben látni a legendás Hakuho-t, mert ilyen nagybajnok szerintem már az én életemben nem lesz, de talán még hasonló se, pedig még elég fiatal vagyok. Ha minden 3. tornán vesz csak részt, azt se bánom. Hakuho ciklikusan bár, de még mindig a legkiegyensúlyozottabb birkózó ebben a kiegyensúlyozatlanul teljesítő mezőnyben. Gondolok itt főleg az Ozeki rangra, ami egy igazi átjáróház lesz lassan, épp csak többen távoznak belőle mint ahányan felérnek.

A Juryo-t én is nagy figyelemmel nyomon követtem, és nagyon örülök neki, hogy végre láttam egy 4-es play off-ot, amire a Makuuchi-ba, mióta az eszemet tudom, vágyok. Gagamaru és Toyonoshima nagy kedvenceim, utóbbi mert egy igazi veterán, és egyike azon keveseknek akiket még annó az Eurosporton követhettem gyerekként, és ennek különleges hangulata van számomra. Gagamaru pedig, mert olyan rettenetesen ronda. Egy katasztrófaturizmus a szemnek ez a figura, de olyannyira, hogy az valahol már mégis szép. Micsoda hihetetlen pech, hogy pont akkor vonul vissza amikor végre nézni tudnám a meccseit. Most is botrányosan szerepelt, a legkisebb fuvallattól is összerogyott, pedig nem kis darab. Kaisei-nek drukkoltam a végén, de így se bánkódok, mert nagyon jó volt az év utolsó Juryo tornája.

A Makuuchi-ból számomra Shodai volt a torna meglepetése. A végén még Asanoyamát is legyőzte, nem tudom hogy kapott e végül valami különdíjat, de szerintem mindenképp rászolgált legalább az egyikre.