Paul Verlaine

Intézeti lányok

(Babits Mihály fordítása)

 

Ketten alusznak egy szobában; egyik

tizenöt éves, tizenhat a másik.

A szeptember-est halkan orgonázik.

Kék szem, és eperajk, és ami tetszik...

 

Illatos ingük földre dobva fekszik

– fesztelen kényelem és párnapázsit –,

már a kisebbik nyújtózkodva ásít:

mellére csókot nyom az öregebbik,

 

majd térdre hull, majd vad lesz, és bolondos,

és szenvedélyes, és a drága, dombos

árnyba, szőke bozótba merül ajka.

 

A gyermek közben ujján számol éppen

(az ígért táncokat számolja rajta)

és mosolyog ártatlan szendeségben.