Valóban igen jó nap volt, de azért legalább-is számomra, akadtak nem túlságosan szívderítő jelenetek.

 

Ami nálam különösen pozitív volt, az a Mitakeumi - Asanoyama összecsapás az elejétől - végéig. Mind

a ketten szinte mindenüket beletették ebbe a néhány percnyi küzdelembe.

 

Ami pedig kevésbé tetszett :

 

Abi - Tamawashi :

Nem tudom (sosem voltam képes felfogni), hogyan is kell / lehet értelmezni és bírói szemmel megítélni

a "hairpull" - tényállását. Abi ma - így a képernyőn figyelve is - szemmel is jól láthatóan, követhetően,

legalább öt hosszú másodpercen keresztül fogta Tamawashi haját és ennélfogva nyomta le a talaj felé

a fejét. Igazából azt kerestem a képen, hogy hány székbíró üldögél,fehér bottal - fekete szemüveggel.

 

Takakeisho - Ryuden :

Ryuden mai produkciójának - talán lehet erre következtetni - Takakeisho szemszögéből nézve, esetleg

lehet egy olyan hozadéka, hogy ezután kissé meggondoltabban, visszafogottabban veti bele magát az

összecsapások indításába (tachiai), mert nagyom kiismerhető és kezelhető az ellenfél számára. Talán

nem véletlen, hogy a kis Ozeki láttán valahogy minden esetben egy harci bikának a bikaviadal legelső

harmadában mutatott formája jut az eszembe és egyáltalán nem a szó pejoratív értelmében, hanem a

töretlen küzdőszellem leg-pompásabb megnyilvánulásaként. Másfelől viszont Ryuden kilépése - amint

az sejthető is - nem éppen nyerte el a tetszésemet, valahogy nem tudok szabadulni attól az érzéstől,

hogy a küzdelem egy ilyen mozzanata teljesen idegen magának, a sumo - sportnak a szellemiségétől.

Talán úgy tudnám érthetőbben megfogalmazni, hogy adott egy, a sportág sajátosságainak megfelelő,

nagyon dinamikus mozgás-sorozat és akkor jön egy groteszk látványt nyújtó, oda - nem - illő fordulat.

 

Endo - Hakuho :

A Yokozuna mai produkciója számomra ismételten csak annak a nagyon érett és a maga 30-egynéhány

évének pontos ismeretével és annak minden következményével szinte tökéletesen tisztában lévő nagy

egyéniséget juttatta eszembe, aki - közeledvén a torna végéhez - nem akar kockáztatni szinte semmit,

a legkisebb erőfeszítéssel oldja meg a problémákat, tökéletesen kihasználva az ellenfele ismeretében,

annak önnön - maga okozta, kiszolgáltatott helyzetbe - kerülését. A Yolozuna tachiai - t követő legelső

balkezes - balkaros mozdulatával kezdve ez végigkísérte a mai, igen rövid összecsapásukat.